Top 10: a magyar történelem legnagyobb beszólásai

„1. Teleki Pál: „Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.” (1941)

„Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat” – írta a Horthy-korszakban meghurcolt költőzseni, József Attila a maga nemzeti konzultációs válaszában, élete utolsó évében, 1937-ben, jól érezve bőre felszínére kivarrt idegzetével, hogy egyre biztosabban manőverezzük magunkat a pusztulásba. Noha a trianoni békeszerződés után annyi választási lehetőségünk se volt, mint egy versenyzőnek Rózsa György Zsákbamacskájában: csak 1920 után nem az ibiziai nyeremény, hanem az elfogadhatatlan határok revíziója volt a mindent felülíró cél, hiszen a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”-ot fújta minden kisiskolás, szüleik és nagyszüleik. A baj azonban, hogy a magyar revíziós törekvésekben szükségszerűen az a sorstárs Németország lett a legfőbb szövetséges, ahol 1933 után már Hitler dirigált. A két bécsi döntés – a Felvidék és Erdély egy részének „Hitler ajándékaként” történő visszacsatolása – után Magyarország végérvényesen a Harmadik Birodalom vonónyalábjainak vonzásába került. Miután körülöttünk már látványosan kezdtek eltünedezni országok, az amúgy ezer okból bírálható Teleki Pál azon politikusok közé tartozott, akik felismerték a veszélyt, ezért kitörési lehetőséget keresett: 1940. december 12-én „örök barátsági szerződést” kötöttünk Jugoszláviával, amely azonban nem sokkal tartott tovább, mint Britney Spears első házassága. Egy németellenes belgrádi puccsot követően Hitler Magyarország asszisztálását követelte a jugoszláv probléma végső megoldásához, és ezzel „mint nagy darab kő, esett ránk a valóság”. A cserkész Teleki Pál ekkor gondolta úgy, hogy immáron szart se ér az élet, 1941. április 3-án megírta búcsúlevelét Horthy Miklóshoz, majd a Sándor-palotában főbe lőtte magát: „Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok” – írta a magyar történelem legsúlyosabb soraiban. Máig tartja magát a hiedelem, jellemzően a Magyar-Japán Revizionista Társaság regionális rendezvényein és termékbemutatóin, hogy Telekit valójában meggyilkolták.  A Gestapo vagy a tudjukkik.”