A hét végén a magyar miniszterelnök beszédet mondott a Magyarország Barátai Alapítvány rendezvényén. A beszéd teljes szövegét videón egyelőre nem leltem fel, megjelent viszont róla két zanzásított videó. Az egyik a hvg.hu felületén (ez egy több mint 5 perces összefoglaló), a másik pedig a Fidesz és a kormány honlapján (ez alig több mint 2 perc). A két összefoglaló nem csak hosszúságában tér el egymástól, de jellegében is: az ellenzéki portál különféle bevágosokkal színesíti beszámolóját; a „hivatalos” verzió ellenben csak a beszédre koncentrál, noha jól lehet érzékelni, mikor történnek az ugrások.
A legérdekesebb különbség azonban nem is ez a két anyag között. Hanem egy látszólagos apróság. Míg a hvg.hu anyagából „kihagyták” azt a részt, amikor Orbán megnevezi forrását, azt a személyt, akitől idéz, addig ez a hivatalos verzióban ez benne maradt. A kormányzati filmben, 1.37-nél Orbán ezt mondja: „Idézem a Brookings Institute egyik vezető elemzőjét: Ami energia ma a nemzetközi rendszerben van, az ma az autokratikus nagyhatalmaktól származik. Ezek cselekednek, míg a demokráciák csak reagálnak”. A hvg.hu filmjében (a 44. másodperctől) ugyanez az idézet elhangzik, de itt már nem tudhatjuk meg, kitől, s úgy tűnik, mintha Orbán saját szavairól volna szó.
Apróság? Nem gondolnám. Épp ezért szeretném pótolni azt, amit a szónok elmulasztott (hiszen ő sem beszélt részletesebben forrásáról), illetve azt, amit az ellenzéki portál – nyilván nem teljesen véletlenül – „kifelejtett”.
Akármi is a véleményünk Orbánról, azért valami jelentősége mégis csak lehet annak, hogy beszédében épp erre az intézetre, a Brookings-ra hivatkozik. Ez ugyan csak egy félmondat a beszédben, de annál
lényegesebb. A Brookings Institue a világ egyik legrégibb és legbefolyásosabb amerikai agytrösztje. Ennek „vezető elemzője” az a Robert Kagan, akire Orbán Viktor beszédében utal. Kagan maga világhírű történész és geopolitikai szakértő, néhány évvel ezelőtt – Fukuayama tézisével szemben – épp a történelem visszatéréséről
jelent meg könyve.
De nem ezért hivatkozik rá a miniszterelnök, hanem azért, mert őt is fölkérték, legyen részese a
Journal of Democracy című (ismét csak egyedülállóan tekintélyes) folyóirat 2015 januári számában való megszólalásra. A
folyóirat e tematikus száma a demokrácia nem túl rózsás állásáról szól a világban.
Most persze nem szisztematikus szemlét írok, így részletekbe nem tudok menni, de azért jelzem, hogy a lap szerkesztője, Marc F. Plattner például Is Democracy in Decline? (Hanyatlik-e a demokrácia?) címmel írt cikket, s olyanok szólnak hozzá, mint Philippe Schmitter, Francis Fukuyama, vagy Steven Lewitsky és Lucan Way. Mind nemzetközileg jegyzett, nagynevű gondolkodók. S ebben a csapatban szerepel Robert Kagan is, aki The Weight of Geopolitcs (A geopolitika súlya) címmel írt hozzászólást.
Nos, lebbentsük fel a fátylat: erre az írásra hivatkozik beszédében Orbán Viktor. És Kagan cikkében valóban megtalálható az az idézet, ami Orbán beszédében szerepel.
Természetesen Kagan nem az autokráciákat dicsőíti, ugyanakkor azonban valóban rámutat arra, hogy a történelem hosszú folyamatában egy sajátos „váltógazdálkodás” van demokráciák és diktatúrák között. A cikk szerzője távolról sem azt mondja tehát, hogy az autokrácia jobb rendszer lenne a demokráciánál. Az viszont mondja, hogy nagyon is érdemes foglalkoznunk a geopolitikával, ami valójában nem más, mint a nemzetközi hatalmi kapcsolatok és egyensúlyok rendszere. Ez az egyensúly sokszor megbomlott a történelemben és ma is ilyen bomlási folyamatban vagyunk és sokkal nagyobbak a kihívások, mint mondjuk a '90-es évek második felében, az optimizmus bűvöletében.
Ugyanakkor a Journal of Democracy tematikus számában többen is azt az álláspontot vallják, hogy bár a demokrácia valóban válságban, de nem hanyatlásban van. Ezt vallja maga Kagan is, aki – nem mellesleg – az Egyesült Államok jóval fokozottabb szerepvállalását igényli cikke végén, s éppen a liberális demokráciák megerősítése és a geopolitikai egyensúly helyreállítása érdekében.
Ez utóbbi persze már nem szerepel Orbán Viktor beszédében. Orbán beszédírói ügyesen vettek ki egy számukra fontos részletet s hagyták ki azokat, amelyek számukra kedvezőtlenek (mert ilyen is van Kagan cikkében). Ez azonban még nem ok arra, hogy Orbán itthoni kritikusai úgy tegyenek, mintha a Brookings-ra való hivatkozás el sem hangzott volna, s a magyar miniszterelnök az autokráciákat dicsőítette volna.
Mindenkinek azt javaslom, töltse le az internetről a szóban forgó cikket valamint a Journal of Democracy tematikus számát. Megéri elolvasni; a magyar közélet számára szemnyitogató.