Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Ha egy hírnek nem lehet belpolitikai csavart adni, marginalizálódik, és ez legalább annyira az olvasói elvárásokat tükrözi, mint az újságírók érdeklődését.
„A kenyai mészárlás nem azért kapott kevés figyelmet, mert a keresztény áldozatokkal nem érez együtt a liberális (vagy bármilyen) média. Minden újság két alapvető elvárás szorításában végzi a munkáját: szeretne hírt adni a világban zajló fontos eseményekről, és szeretne minél több olvasót maga köré gyűjteni. Sajnos, ez a két szempont elég gyakran üti egymást – különösen a külpolitika területén.
Bárki, aki eltöltött néhány évet valamelyik hazai lap vagy hírportál szerkesztőségében, megerősítheti, hogy a magyar olvasóközönséget a külvilág eseményei kevéssé hozzák lázba. A nagy nemzetek sajtója – legyen szó akár az angolszász, német, francia, olasz, vagy spanyol médiáról – összehasonlíthatatlanul nyitottabb és nemzetközibb a témaválasztásaiban, mint a magyar. Ennek lehetnek történelmi és »üzemméreti« okai, de szerepet játszhat benne a magyar közélet hagyományos zártsága is.
A külpolitika itthon elsősorban akkor érdekes, ha belpolitikai vonatkozása van.
Ha egy hírnek nem lehet belpolitikai csavart adni, marginalizálódik, és ez legalább annyira az olvasói elvárásokat tükrözi, mint az újságírók érdeklődését.
A közöny a távolsággal arányosan nő. Budapestről nézve Európa még érdekes, Amerika és Oroszország időnként kap egy kis figyelmet, a világ többi része mintha nem is létezne. A nyugati médiát sem érdemes idealizálni: Afrika, Dél-Amerika és a Kelet-Ázsia az angolszász sajtóban is messze a súlya alatt szerepel, az al-Sababbal ők is kevesebbet foglalkoznak, mint az al-Kaidával. De a több pénz, több erőforrás, több felület és a nyitottabb közönség miatt idegen nyelven szinte mindenről születnek izgalmas anyagok.”