Tényleg nem fáj az Indexnek a keresztények halála?

„A kenyai mészárlás nem azért kapott kevés figyelmet, mert a keresztény áldozatokkal nem érez együtt a liberális (vagy bármilyen) média. Minden újság két alapvető elvárás szorításában végzi a munkáját: szeretne hírt adni a világban zajló fontos eseményekről, és szeretne minél több olvasót maga köré gyűjteni. Sajnos, ez a két szempont elég gyakran üti egymást – különösen a külpolitika területén.

Bárki, aki eltöltött néhány évet valamelyik hazai lap vagy hírportál szerkesztőségében, megerősítheti, hogy a magyar olvasóközönséget a külvilág eseményei kevéssé hozzák lázba. A nagy nemzetek sajtója – legyen szó akár az angolszász, német, francia, olasz, vagy spanyol médiáról – összehasonlíthatatlanul nyitottabb és nemzetközibb a témaválasztásaiban, mint a magyar. Ennek lehetnek történelmi és »üzemméreti« okai, de szerepet játszhat benne a magyar közélet hagyományos zártsága is.

A külpolitika itthon elsősorban akkor érdekes, ha belpolitikai vonatkozása van.

Ha egy hírnek nem lehet belpolitikai csavart adni, marginalizálódik, és ez legalább annyira az olvasói elvárásokat tükrözi, mint az újságírók érdeklődését.

A közöny a távolsággal arányosan nő. Budapestről nézve Európa még érdekes, Amerika és Oroszország időnként kap egy kis figyelmet, a világ többi része mintha nem is létezne. A nyugati médiát sem érdemes idealizálni: Afrika, Dél-Amerika és a Kelet-Ázsia az angolszász sajtóban is messze a súlya alatt szerepel, az al-Sababbal ők is kevesebbet foglalkoznak, mint az al-Kaidával. De a több pénz, több erőforrás, több felület és a nyitottabb közönség miatt idegen nyelven szinte mindenről születnek izgalmas anyagok.”