A Fidesz válságának anatómiája

„Kissé ijesztő, hogy a kormánypártnak 2015-ben nincs koherens társadalomképe, de ideológia- és kultúrateremtő képessége sincs. A Fidesz az elmúlt egy évben nagyon sokat veszített: a biztos nyertes pozíciójából a bizonytalan jövőjű párt helyzetébe küzdötte le magát. Ha nem sikerül a mélyben zajló folyamatok megállítása, akkor 2018-ban bármi megtörténhet. De az már most is nyilvánvaló, hogy a továbblépéshez, egy élhető ország megteremtéséhez az improvizálás nem elegendő.

Minden néppártnak megvannak a maga korlátai; ha ezeken túllép, elveszíti politikai identitását és vonzóképességét. Az ellentétes érdekű gazdasági támogatók és az eltérő értékrendet valló társadalmi csoportok egy pártba terelése csak ideiglenesen lehet eredményes, egy idő után az ellentétek kiéleződése elkerülhetetlen. Ez nem rendszerhiba, mert az ilyen struktúrájú szervezetekben csak idő kérdése a feszültségek manifesztálódása. Mindezt tovább bonyolítja a személyi ambíciók megjelenése, mert Orbán Viktor vezető szerepe látszólag megkérdőjelezhetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy ne akadnának olyanok, akik hosszabb távon szeretnék átvenni a helyét. Amíg ennek nincs meg a realitása, addig kíméletlen harc folyik Orbán bizalmának elnyeréséért, illetve a bekerülésért abba a körbe, ahonnan elképzelhető, hogy Orbán helyébe lehet lépni.

A jövő önjelölt emberei – céljaik elérése érdekében – kénytelenek szolgai alázattal viszonyulni Orbánhoz, emiatt csak meghatározott korlátok között tevékenykedhetnek, és önmaguk alkalmasságának a kérdését sem tudják nyíltan felvállalni, illetve deklarálni. Ezért hosszabb távon szándékuk ellenére másodrangú, csak végrehajtásra alkalmas politikusnak tűnnek. Ezt jó néhányan rendkívül nehezen viselik, de ebben a helyzetben az Orbán-ellenes indulatokat is egymás ellen fordítják. Így senki sem érezheti magát biztonságban: nemcsak Orbán jóindulatát kell megnyerniük, de a riválisok elleni harcra is sok energiát kell fordítaniuk, természetesen úgy, hogy a jobboldali közösség nagy része ebből ne vegyen észre semmit, sőt továbbra is azt kell hinniük, hogy a Fidesz olyan egységes párt, amelynek vezetői egymásért dolgozó személyiségek.

A látszat fenntartása egyre nehezebb, a különböző ellentétes érdekek és elképzelések egyre gyakrabban kapnak nyilvánosságot, miközben az is egyre nehezebben megválaszolható kérdés, hogy a Fidesz tulajdonképpen milyen értékrendet és jövőképet képvisel.”