Élet a focipályán

„Nem létezik nagyobb futballpálya Magyarországnál. Igaz, azt, hogy ez a 93 négyzetkilométeres terület játéktérré alakult, eddig is faktumként kezelhettük. Már csak azért is, mert a kormányfő házának közvetlen közelében konkrét katedrálist, de legalábbis óriáskápolnát húztak fel a sportágnak. Ám a minap e tudásunkat is megtámasztotta a kormány, amikor »stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté« minősítette a Quaestor-érdekeltségek közé tartozó ETO Park Kft.-t és a Győri ETO FC Labdarúgó és Sportszolgáltató Kft.-t. (...)

Folynak szanaszét a milliárdok az átláthatatlan közegben, amelyben a teljesítmény amúgy a magyar krikettsportéval rivalizál. Ennek megfelelően olyan klasszisok gyülekeznek a klubtulajdonosok között, akikhez képest az egykor Akasztón stadiont építő, majd börtönbüntetésre ítélt Stadler József az erkölcs Diego Maradonája. Ünnepelt elöljáró volt Tarsoly Csaba Quaestor-vezér is, de helyet kap a tulajdonosi, sportvezetői elitben a MET-ügyben érdemeket szerző Garancsi István, miként Mészáros Lőrinc, akinek történelmi teljesítménye, hogy jóban van Orbán Viktorral.

Kész szerencse, hogy jobbal nem csavar úgy, mint Beckham, mert akkor akár komplett megyéket is kaphatna ajándékba a kormányfőtől. Minthogy rugótechnikája elmarad a korábbi középpályásétól, így erre most épp nincs bizonyíték. Csupán annyit tudunk: itt minden futballal kapcsolatos ügy fontosabb, mint bármi más. Ebben a közlésben az a szép, hogy nem publicisztikai túlzás. Ez ugyanis ma az az ország, ahol a miniszterelnök többet foglalkozik a válogatott görögök elleni taktikájával, illetve Priskin center és társai kisalföldi együttesével, mint például az oktatási rendszerrel.”