„A nép részvételét nem helyettesíti a nép átverése. A kormány, miközben nem az első milliárdunkat költi a választópolgári akarat feltárására alkalmatlan nemzeti konzultációra, megszüntette, kiüresítette vagy elgyengítette azokat az intézményeket, amelyek a polgárok és civil szervezeteik számára valódi részvételt biztosítottak a demokratikus döntéshozatalban és az alkotmányos rendszer működtetésében. A 2011-es Alaptörvény a népszavazás eredményességének előfeltételévé tette, hogy a választópolgárok több mint fele részt vegyen a szavazáson. Ez a részvételi feltétel a gyakorlatban a népszavazási kezdeményezéseket eleve kudarcra ítélte.
Megszűnt a népi kezdeményezés intézménye, amelynek révén a választópolgárok az Országgyűlést egy-egy országos jelentőségű kérdés nyilvános megtárgyalására kötelezhették. A kormányzat gyakorlatává vált, hogy nagy horderejű törvényjavaslatokat egyéni képviselői indítványokként terjesztettek a parlament elé, ezzel pedig kiiktatták a képviseleti demokráciából – csak a minisztériumokban előkészített törvénytervezetek esetén kötelező – egyeztetési és véleményezési folyamatot, azaz a demokratikus vita lényegét. (...)
Az alapvető jogok individuumként illetnek meg bennünket, nem konzultációs kérdések. A bevándorlásról szóló nemzeti konzultáció éppenséggel kijátssza egymás ellen a polgárok részvételi igényét és az emberi jogokat. Azt a látszatot kelti, mintha a kormány valóban kíváncsi lenne a polgárok véleményére és a többség akaratának megfelelően akarna intézkedni. A kérdések által sugalmazott válaszok viszont kiszolgáltatott emberek (adott esetben menedékkérők) emberi jogai megsértésének megalapozását szolgálnák. Ezen az úton továbbhaladva nemzeti konzultációval legitimálhatná a kormány bármely kisebbség vagy kiszolgáltatott társadalmi csoport alapvető jogainak megsértését. Vagy a halálbüntetést is.”