Áfaragu Orbán módra

„Amikor a honi nagyfogyasztó és a nagytermelő egymásra talál, abból valami fenséges születik. Igaz, az asztalvégen szokás szerint ott marad a pórnép: neki jut a duma, esetünkben a mócsing. Előbbit beveszi, utóbbit kiköpi – ha tudja. A húst is legszívesebben hússal fogyasztó miniszterelnökről köztudott, hogy nagy szerelmese a disznónak: az állatnak nincs porcikája, amit parasztosan-magyarosan feldolgozva jóízűen el ne fogyasztana. 

Vagyunk ezzel így pár millióan. Kolbásztöltési technikájáról szóló videói még nem szerepelnek ugyan a Nemzeti alaptanterv kötelező tananyagai között, de a komponensek összeválogatása és az arányok szakszerű megválasztása mesterre vall. Akit – mint a frissen vágott disznó húsát – körüldonganak a legyek. Zümmögésükből ért a kormányfő: hirtelen felindulásból elrendelte, hogy a sertéshús áfáját 27-ről 5 százalékra szállítsák le.

Ezt szereti legjobban a magyar, adjuk neki olcsóbban. Rogán Antal rögtön saját hatástanulmányt is kerekített főnöke döntésének igazolására, szerinte disznóhúsból fogy a legtöbb nálunk, ezért nem a baromfi részesül az áfacsökkentés kegyében. Empirikus alapokon nyugvó állításait a KSH most sem tudta számokkal alátámasztani. Persze, hogy baromfiból fogy több, de hát ez a felcsúti asztalnál ülőket hidegen hagyja. Ott legfeljebb a tojás játszik, hiszen a rántott hús panírjából az nem hiányozhat.”