„Vannak emberek, akik a nyílt utcán kisebb-nagyobb konfliktusaikat lefejeléssel intézik el. Ahogy vannak politikusok, akik megtaszítják a nekik nem rokonszenves riportert, csak mert kérdez. Rugalmas agytekervényeik kipattintják szürkeállományukból azt a tényt, hogy az újságíró azért kérdez, mert ez a munkája. Miért kérdez? Miért nem mosolyog, attól a jó érzéstől eltelve, hogy politikus társaságában lehet? Ha kérdésére választ kap, miért nem nyugtázza sűrű bólogatással? Miért kérdez tovább? Ezzel máris megadtam a hazai paramétereit a jó és a rossz újságírónak. Ha már kérdezni muszáj, akkor a hatalom szempontjából jó újságíró az, aki alig vagy alákérdez. Aki sokat vagy keresztül-kasul faggatózik, az rossz újságíró. Ellenzéki vagy kriptoellenzéki. A szakma szempontjai mások. Az alákérdező újságírót mikrofonállványnak nevezik.
A megtámadott hírolvasó esete azért is tanulságos, mert napnál világosabbá teszi, hogy a sajtóval szembeni magatartás javarészt kulturáltsági fok. A politikusok magatartása ezért is példaértékű. Sajnos, negatíve is. A sajtónak tulajdonított hiszterizált légkör nem a szerkesztőségekben, hanem magában a közéletben terem. Minden kelet-európai ország többé-kevésbé szenved attól, hogy értelmiségéhez az éppen regnáló hatalom nem képes olyan távolságtartással, megengedéssel, tudomásulvétellel viszonyulni, mint ami a nyugati országokban magától értetődik.