„Amióta a nép úgy döntött, hogy szálljak ki a politikából, igyekeztem ehhez tartani magamat. Még saját pártom, a Magyar Demokrata Fórum megszűnését megelőző vitákban sem foglaltam állást. Úgy gondoltam, azoknak kell a döntéseket meghozniuk, akiket erre felhatalmaztak. A Fideszen és holdudvarán belüli harcokba pedig végképp nem szeretnék beleszólni. De ha igaztalan és méltatlan támadás éri a rendszerváltoztatást, amelynek valamiképp részese voltam, és Antall Józsefet, aki ennek az időszaknak a hőse és mártírja is egyben, akkor kénytelen vagyok megszólalni.
A Magyar Nemzet április 10-i számában A tapolcai választás tétje című írásában Fricz Tamás a következőket állítja: »Ma már szerencsére pontosan tudhatjuk, Kahler Frigyesnek, a kitűnő alkotmányjogásznak, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum kutatójának egy nemrég megjelent könyvéből (Az igazság Canossa-járása, Antológia, 2014), hogy Horn Gyula, az MSZP és Antall József között lényegében véve alku köttetett arról, hogy Magyarországon nem lesz semmiféle lusztráció és történelmi igazságtétel… Úgy tűnik ma már, hogy Antall József fogott ember volt, úgy tűnik, hogy az MSZP, Horn Gyula, Antall József, illetve Sólyom László jó magyar szokás szerint »lemutyizta« a rendszerváltást.«
Ha az embernek sikerül túltennie magát azon a felháborodáson, amely e hazugság olvastán elfogja, akkor megpróbálja higgadtan cáfolni az állításokat. (...)
A liberális oldalhoz sorolt történész, Rainer M. János tüzetes kutatást végzett az Antall Józsefre és édesapjára vonatkozó titkosszolgálati anyagokban. Kutatása eredményét Jelentések hálójában című könyvében tette közzé. Ebből kiderül, hogy Antall Józsefet 1957-től 1989-ig folyamatosan megfigyelték a kommunista állambiztonság emberei. A jelentésekből olyan személyiség képe bontakozik ki, amelynek alapján érthető, hogy a titkosszolgálatokban fel sem vetődött, hogy Antall Józsefet megpróbálják beszervezni. A könyvben közzétett dokumentumok alapján a néhai miniszterelnök szinte megdicsőül.