„Az már szinte közhelyszámba megy, hogy világnézeti semlegesség nem létezhet. Ismeretelméleti nonszensz. A világnézeti semlegesség is világnézet. Ez az ideológia egész egyszerűen azt akartja mondani, hogy nem azonosul semmiféle eddig ismert történeti valóságértelmezéssel, ide értve a vallásokat is. Azért »semleges« mert egyenlő távolságot tart minden eddigi vallási alapú elbeszéléssel szemben. Az alapja pedig a multikultúra eszméje, amely azon a meggyőződésen nyugszik, hogy a világnézeti sokféleséget csak akkor lehet megvalósítani, ha létrejön a világnézetileg semleges állam, amely nem sérti senkinek az érzékenységét sem.
Csakhogy ez egy csapdahelyzet, több szempontból is. Egyrészt a világnézeti semlegesség eszméjének filozófiai önellentmondása miatt. Egész egyszerűen nem létezhet olyan világnézet, amely mintegy világnézetek felettivé, avagy azokon kívülállóvá tehetné önmagát. Ez azt jelentené, hogy megvan az az abszolút, mindenki által elismert viszonyítási pont, amelyhez képest a valóságról végleges, »objektív« ítéletet mondhatnánk, s amely nézőpontnak a fényében minden más valóságértelmezés elvesztette az igazságigényét. Egyezzünk meg abban, hogy a világnézeti semlegesség világnézete is csak egy a világnézetek közül, amely ugyanúgy, mint más világnézetek, az igazság megfogalmazására tart igényt. Európában a második világháború után valamely rejtélyes oknál fogva a világnézeti semlegesség világnézete vált uralkodóvá. A csapdahelyzet abban van, hogy már régtől fogva tudható, hogy ez a filozófiai konstrukció önellentmondás. Bukása csak idő kérdése.