„Lehetett volna ebből egy jó, legalábbis elfogadható rendszert összerakni, amelyik a felnövekvő nemzedék számára egy általános erkölcsi értékrenddel kevert keresztyén alapozású ismeretet ötvözött volna oly módon, hogy erre képzett tanárok és egyházi megbízottak meghatározott órarendben a lehetőségként ajánlott órakeretben ugyanazon elvek mentén saját értékrendszerűket jeleníthették volna meg. Igazi pluralizmus lehetett volna, ugyanakkor pedig átjárás a másik hitbeli, értékbeli jobb megismerésébe. Két dolog kellett volna ehhez: elfogadás és kiszámíthatóság.
A jelenlegi rendszerben a többségi befolyással rendelkezőknek vannak viszonylagosan kiszámítható lehetőségei. A bizonytalanoknak – és itt elsősorban a kisebbségi, nem ritkán egy-háromfős csoportokat oktató egyházakra gondolva – pedig átmeneti egzisztenciákra kell építeni jelenlétüket egy teljességgel hatékonysághiányos struktúrában, amelyet vagy papi jelenléttel, merthogy az a legolcsóbb és mégis jövedelemkiegészítő megoldás, vagy nem kompetens személyekkel kell megoldani. Így visszaköszön az eredményeit ma már jól mutató rendszerváltás utáni idegen nyelvi tanári átképzés eredménye, amikor is a volt orosztanárok hirtelen a nyugati nyelvek oktatóivá váltak oly módon, hogy maguk legtöbbször egy lépéssel jártak előtte a nyelvet tanuló diákseregnek. S miközben ez a humorfesztiválok és asztaltársaságok jókedvének privilegizált témái voltak, felnőtt két nemzedék igazi nyelvtudás és ebből következő érvényesülési lehetőség nélkül. Közben sikerült néhány ezer egzisztenciát és ebből eredeztethető néhány százezer nyelvi analfabétát fenntartani.
Félő, hogy az erkölcs-, hittanoktatásnak ebben a rendszerében valami hasonló fog történni, amivel senki sem jár jól. Egyelőre, negyedszázad után is az érdekérvényesülés partizánharcait vívja minden érdekelt fél. Senki sem érzi jól magát benne, ugyanakkor részben a belső körökből, részben a külső elvárásoknak megfelelési kényszerében nem teheti meg, hogy lemondjon róla. Egyik angolszász egyházi éneksort ide idézve: »Egy lélekért se érjen vádja téged…«”