„Ekkor értettem meg a cseléd szó jelentését: önálló gondolatokkal nemigen rendelkező, felelőtlen életvitelű (a mának él) ember. Mivel saját tudásától, szorgalmától semmit sem várhat, magasabb helyről várja a jólétet, általában irigy, mások vagyonára feni a fogát.
Sokáig nem értettem a környezetemben, hogy mi történik, de ebből a könyvből megértettem. Régi ismerőseim, akik a szocializmusban jobban éltek, mint mi, most sehol sincsenek, a családjaik széthullottak, munkanélküliek, elváltak stb. A mi családunk, amelyik a szockában hátrébb helyezkedett el, meg fejlődik: mindenki rendezett családban él, tanult, jó állása van. Hát persze! A lakosság egy jó része cseléd, mi pedig parasztok voltunk valaha, a kommunizmus pedig az engedelmes végrehajtó cselédeknek kedvezett. Az hogy én szorgalmas vagyok, jó eszű, ahhoz az őseimnek évszázadokon keresztül kellett küzdeniük, a cselédek meg csak egyik napról a másikra éltek. (Ezért nem lehetséges rövid távon a cigányok felemelése sem: nem felemelni kell őket, hanem ki kell emelkedniük. Segítség járhat, de mindenkinek saját magának kell ezt az utat kitaposnia.) Emlékszem osztálytársaimra, akik kettesekkel végezték az általánost (!), egyszerűen szenvedtek minden felelésnél, dolgozatnál. Szóval felnyitotta a szemem ez a könyv.
Adalék: szórakozásból megnéztem a 2006-os választás után egy szavazókört szülővárosom környékén: 100 szavazatból 1 Fidesz, 1 SZDSZ, 98 MSZP volt az eredmény. Ja, persze, ez volt a báró cselédtelepe száz éve!”