Nem. Nem az. Csak nem értjük. A 18. század legvége, a 19. legeleje óta nem értünk semmit. A gőzgéppel kezdődött. A vasúttal folytatódott. És jött őfelsége az elektromosság, meg a nehézipar. Követte a kőolaj primátusa, és az autógyártás, úgy is mint amerikai álom. És lám! Máris mi jövünk. Mert elérkezett a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje, és vele az informatika, az »információs társadalom« kora.
De hiába. Éppen olyan vakon tapogatózunk át a hídon, mint az első ciklus géprombolói. És Babits mellett Kondratyev áll, és figyel bennünket.
S persze azt sem tudjuk, vakok vagyunk-e igazán. Hiszen az antik hagyományban a vak az, aki látja a lényeget, mert nem zavarja meg a felszín.