„Rossz váteszt tesz a tűzre
A despota
rossz váteszt tesz
a tűzre:
a jót
A világmindenség kicsiben
Ülök a pincében
Felsétálsz a lépcsőn
Elegáns terpeszben állsz
Háttal nekem
S a szemközti ház bejáratának fénye utat tör
farmerbe foglalt szeméremajkaid alatt –
Nekem ez is az otthon
és a világmindenség kicsiben
Még démonaimat is kiírom magamból
Olvashatjátok e-mailjeimet,
hallgathatjátok hívásaimat,
nem sokat értek vele –
Még démonaimat is kiírom magamból,
egy-kettőt leszámítva, versbe foglalom
S az egy-kettőről
igazán még én sem tudhatok,
nemhogy ti…”