„Sebtében kikiáltották rendszerbontó népszavazásnak, ami nem kevés önbizalomról és optimizmusról tanúskodik. Mert amíg 19 kérdést keresztülvernek a választási bizottságon, könnyen lehet, hogy addigra 18-on is túl leszünk, mármint 2018-on, a következő választáson. Másrészt a kérdéseket sorra véve képtelenek vagyunk eldönteni, melyek lennének azok, amelyek megszavazása esetén megbukna akár Orbán, akár a Fidesz, pláne mindkettő egyszerre! Talán attól, hogy a politikusok családtagjai is tegyenek nyilvános vagyonnyilatkozatot? Vagy attól, hogy állítsák fel az Európai Ügyészséget a korrupció ellen? Vádaskodni könnyű, de az is megeshet, hogy ezek az intézkedések nem a Fidesz, hanem a remélt és követelt új magyar köztársaság vezetőinek életét nehezítenék meg. Mert a követelések egy részét a kicsinyes irigység, másik részét a szakmai tudatlanság, harmadik részét az ország helyzetét figyelmen kívül hagyó türelmetlenség, a negyediket pedig a natúr önös érdekek diktálták. Végeredményben nem is olyan nehéz eldönteni, hogy a civilség melyik értelmében civil követelések ezek.”