Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A Vajda Zoltán és a Gulyás Balázs, valamint a hozzájuk csatlakozó civil szervezetek által fémjelzett tüntetések új tartalmat adnak a civil politizálásnak.
„A Vajda Zoltán és a Gulyás Balázs, valamint a hozzájuk csatlakozó civil szervezetek által fémjelzett tüntetések új tartalmat adnak a civil politizálásnak. Nem félnek politizálni. Nem félnek együttműködni. Úgy tűnik, rájöttek: véget kell vetni a baloldal önsorsrontásának. Abba kell hagyni saját magunk ekézését. El kell felejtenünk, hogy Orbán Viktorhoz – egy „maffiózó család” fejéhez – mérjük magunkat. Politizálnunk kell. Mert politizálni, beleszólni az ország, a megye, a város, a falu ügyeibe, jó dolog. Jó dolog, ha nem hagyjuk, hogy a fejünk fölött döntsenek. Tudnunk kell élni a jogainkkal. Tudnunk kell elhinni, hogy politikus nemcsak az lehet, aki húsz évig erre készül, hanem bárki, aki késztetést érez arra, hogy beleszóljon a közéletbe. A netadós tüntetések, a magánnyugdíj-tüntetések végre célt értek. Meghátrálásra késztették a kétharmadot. Megmutatták, hogy lehet és érdemes politizálni. Lehet a pártokkal, szakszervezetekkel, civil szervezetekkel együttműködve dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy a február elején hétszázezer tévénéző előtt, a Parlament előtt megtartott tüntetés hozzásegítette Kész Zoltánt a veszprémi győzelemhez. Mindezt média és pénz nélkül, és az újra önállósuló Szolidaritás Mozgalom országos aktivista hálózatára támaszkodva érték el. 2015. március 15-én nem csak egy ellenzéki tüntetés volt. Egyrészt a nemzeti ünnep alkalmából közösen ünnepeltek azok a pártok, civil szervezetek, amelyek valóban a Fidesz leváltását akarják. Ott volt az MSZP, a DK, az Együtt, a PM, valamint a Szolidaritás is. Az LMP zászlóit nem láttuk. Nem dőlt össze a világ. A nap is szépen sütött. És legalább harmincezer ember jött el. A szervezők jól érezték, hogy az elmúlt hónapok jól megtervezett tüntetései után, ahol mindig emelték egy picit a tétet, március 15-én megint mondani kell valamit. A végén történnie kell valaminek, ami továbbgörgeti az eseményeket. Indíthattak volna mozgalmat vagy pártot, de minek, hiszen van belőlük elég. Mondhatták volna, hogy találkozunk majd legközelebb valahol, valamikor, de úgy döntöttek, hogy a nehezebb utat választják. Megpróbálják Orbán Viktor saját fegyverét maga ellen fordítani. Megpróbálnak végigvinni egy népszavazási kezdeményezést.”