Szívünk parancsa a haza megvédése
Sem a XIX. századi, sem a XX. századi hősök áldozata nem volt hiábavaló.
Tarlós Istvánról kifejezetten azt gondolom, hogy sokkal tisztelettudóbb, sokkal kedvesebb a nőkkel, mint mások. Interjú.
„Visszatérve a beiktatására, az első téma, ami önnel kapcsolatban előjött, az az volt, hogy a helyettesek közül önnek a legkisebb az illetménye. Kifogásolták is az ellenzék részéről, hogy pont a női helyettes kapja a legkisebb pénzt. Nem érzi ezt méltánytalannak?
Nekem ez semmilyen lelki problémát nem okozott. A főpolgármesternek joga van arra, hogy megállapítsa, kinek mekkora felelősséghez milyen pénz jár. Az egy korrekt dolog, hogy aki a költségvetésért felel, az egy kicsit többet kap, mint aki a humán területekért.
Össze lehet ezeket a területeket hasonlítani? Nyilván ugyanannyit dolgoznak, ugyanannyit kellene kapniuk, nem?
Én nem éreztem egy percig sem, hogy ez inkorrekt lenne. Szerintem ez így teljesen rendben van.
Szintén ellenzéki női képviselői részről szokott felmerülni, hogy Tarlós Istvánnak van egy szókimondó, nyers, sőt akár bárdolatlan vagy szexista stílusa. Ön hogy látja ezt?
Nem érzem egyáltalán szexistának. Én nagyon bírom az ő stílusát. Engem rendkívül szórakoztat a főpolgármester úr a maga sajátos humorával. Egyébként Tüttő Katának nem is Tarlós Istvánnal volt baja, hanem egy kerületi polgármester beszólásával. Nyilván én is azt várom el, hogy ne csak nőként kezeljenek, hogy ha van egy olyan pozíció, ami miatt azt gondolom, hogy másként is érdemes rám odafigyelni. Tarlós Istvánról pedig kifejezetten azt gondolom, hogy sokkal tisztelettudóbb, sokkal kedvesebb a nőkkel, mint mások.
Azért át lehet esni a ló túloldalára is. Hallottuk újságíró kolléganőtől például, hogy zavaróan atyáskodó volt vele szemben. Önnek milyen arcát mutatja?
Egyrészt van köztünk egy nagyon jó kollegiális, barátibb, partnerségi viszony is, nyilván arra figyelemmel, hogy ő az én főnököm. Emellett meg felém van egy – ez egy kicsit erős szó lesz – atyai, de nem lekezelő értelemben vett atyáskodó kapcsolat is. Ahogy egyébként a kollégákkal mozogni láttam őt, mindenkivel ilyen, nem csak velem. Ő alapvetően egy ilyen habitusú ember. Megkérdezi a kollégáit, hogy vannak, odafigyel arra, hogy kivel mi történik.”