Irakba kell menni…

„Én alapvetően háborúellenes vagyok, ellenzem az őrületes fegyverkezést, ami nagyvilágban zajlik, nem hiszem, hogy igaza lehet bárkinek is, aki hadsereggel nyomatékosítja véleményét, és nem fogadom el az erőszak semmilyen formáját, akármilyen fennkölt célokkal vagy elméletekkel támogassák is meg azok billegő vázát a hadurak.

Itt azonban most egészen másról van szó. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elborult agyú szélsőségesei az egész világnak üzentek hadat. Nekem és neked. Keresztényeket és zsidókat gyilkolnak a legbrutálisabb módon – élve égetnek el embereket, a csoportos lefejezésekkel hencegnek –, de nem szabad azt hinnünk, hogy »csak« vallási alapú gyűlölködés vezérli őket. Nem, hiszen láthattuk, a muzulmán foglyaikat is kivégzik. Ezeknek aztán mindegy, ha ateista vagy buddhista is... Ellenségnek tekintenek mindenkit, aki nem ért egyet velük, meg egyáltalán, mindenkit, aki még mindig nem lépett be közéjük. S nincs a világnak olyan eldugott pontja, ahol biztonságban lehetne tőlük bárki is. Most sem, ebben a pillanatban sem.

Ennek kell véget vetni a katonai szerepvállalással.

Azért is, hogy ha egyszer vége lesz ennek az őrületnek, nyugodtan elmehessünk végre turistaként az ősi Babilonba is, megnézni az Istar-kaput és a Nabu sha Hare-templomot, mint a világörökség részét. Hogy a sarki kisboltba is bármikor leugorhassunk tejért, ha éppen elfogyott.”