Reálpolitika

„Eredetileg egyórásra tervezték Vlagyimir Putyin és Matteo Renzi találkozóját, a két politikus azonban olyan jól megértette egymást, hogy beszélgetésük háromórásra nyúlt. A jelenlegi nyugati közhangulatban már maga a moszkvai látogatás ténye vezető hírt érdemelt volna, ennek ellenére a fősodor média éppen csak említésre méltónak találta. Nem háborodott fel a sem a brit, sem a német, de még az amerikai sajtó sem, mint ahogy nem tiltakoztak az európai szolidaritás hazai féltői sem. Mentségükre legyen mondva, lekötötte őket Borisz Nyemcov brutális meggyilkolása, amit minden erővel Oroszország további diszkreditálására, a nyugati közvélemény sorainak összezárására igyekeztek felhasználni. E törekvésbe pedig egyáltalán nem illett bele, hogy éppen most zarándokol el Moszkvába az Európai Unió egyik meghatározó tagországának kormányfője. (...)

Az euroatlanti közösségen belül az Oroszországhoz viszonyulás kérdésében húzódó törésvonal tehát egyértelmű. Nem magyarázza azonban a mostani, az orosz elnök budapesti látogatását kísérő kirohanásokhoz képest feltűnően megértő csendet. Mutogathatnánk, s joggal az oly sokszor emlegetett kettős mércére, előbbre visz azonban a tanulságok levonása. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy Róma mozgástere nagyobb, mint Budapesté. Az olasz kormány azonban ezen sem szavakban, sem pedig tettekben nem terjeszkedik túl. Nyilatkozataival nem bizonytalanítja el folyamatosan a nyugati elkötelezettségét, s nem keveredik kilátástalan konfliktusba Amerikával sem. Segítségére van, hogy már-már követhetetlen pálfordulásokkal sem a sajtó, sem pedig a pártok nem esnek egymásnak ebben a kérdésben. Egyszóval, az olasz reálpolitika körültekintőbb, jobban körülbástyázott és nem utolsósorban hitelesebb.”