Kabaré: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
A székelyek anyagi helyzete román szomszédaikkal összehasonlításban sem ad okot optimizmusra, az EU régi tagállamaival összevetésben pedig kimondottan az európai integráció kudarcát vetíti előre.
„Az elmúlt évtized tanulsága, hogy legfontosabb életfeltételeink, lelki és anyagi fejlődésünk ügyében csak arra számíthatunk, amit – új barátaink és szövetségeseink támogatásával ugyan, de – magunknak harcolunk ki.
Különösen alátámasztja ezt a tanulságot a Székelyföldnek Románia EU-csatlakozását követő időszakban szerzett tapasztalata. A történelmi székely székeket tartalmazó megyék a közép-romániai fejlesztési régióba kerültek. Lakosságuk arra számíthatott, hogy az Unió célkitűzéseinek megfelelően felzárkózhatnak a fejlettebb vidékek szintjére, új munkahelyek létesülnek, a fiatalok megtalálják számításukat a szülőhelyükön, végső soron a térség megőrizheti nemzeti, kulturális identitását. Ehhez képest 2008 és 2013 között Kovászna megye egy főre eső GDP-je mindössze 1,7%-kal nőtt, ami gyakorlatilag elkeserítő stagnálást jelent. Hargita és Maros megye magyarlakta részein sem sokkal rózsásabb a helyzet, szemben az azonos fejlesztési régióban található Brassó, Szeben és Fehér megyékkel, melyek gazdasága – a bőkezűen juttatott uniós támogatásoknak köszönhetően – megugrott. A székelyek anyagi helyzete tehát román szomszédaikkal összehasonlításban sem ad okot optimizmusra, az Európai Unió régi tagállamaival összevetésben pedig kimondottan az európai integráció kudarcát vetíti előre.
A Székely Nemzeti Tanács felismerte, hogy e veszélyes folyamat az Európai Unió regionális támogatási politikájában gyökerezik, ezért az európai politikai színtéren kell megállítani azt. Külföldi szövetségeseivel összefogva európai polgári kezdeményezést hirdetett Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért címmel. A mozgalom a saját eredeti céljához kívánja visszatéríteni az Uniót annak kimondásával, hogy a támogatási politikában kiemelt figyelemmel kell kezelni azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő területektől. Az Európai Unió joga a lehetőségek széles tárházát biztosítja az elszegényedett régiók felemelésére: az EU intézményei jogszabályokat alkothatnak, illetve a meglévőket módosíthatják a célkitűzések, a támogatott területek és tevékenységek meghatározásának pontosítása, valamint az uniós pénzek elköltésének ellenőrzésére bevezetett mechanizmusok »finomhangolása« érdekében.”