„A fő ellentét a liberális médiafelfogás és Koltay médiafelfogása között alapvető: szerintünk a sokszínű internetes média, az új szereplők megjelenése nem kell újabb szabályok bevezetését jelentse. A jogi definiálásnak akkor van jelentősége, ha valamilyen szabályozási igény merül fel. A szabályozási igény az aszimmetrikus viszonyokban, vagy ott szükséges, ahol a piac nem képes megfelelően korrigálni önmagát. Ilyen lehet a versenyjogi kérdés, a külső médiapluralizmus biztosítása, egyes monopóliumok lebontása, mint a piaci működést tönkre tevő állami hírszolgáltatás.
Koltay felveti azt a kérdést, hogy »Ha nem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni, hogy mi az a „média”, meg tudjuk-e mondani, hogy kinek a joga a sajtószabadság?« Erre egyszerű a válasz: igen, mindannyiunké. A sajtószabadság ugyanis nem valami elvont érték, amely egyes csoportok kiváltsága. A sajtószabadság ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának egyik megnyilvánulása. Az utóbbi pedig nem a sajtót illeti, hanem mindenkit, aki közéleti kérdésekben információhoz akar jutni és azt másoknak átadni. Mindenkit, aki részt kíván venni a közügyekről szóló diskurzusban. A média definiálása teljesen lényegtelen a sajtó szempontjából, sürgetése arra jó, ha újabb, a média-értékláncba tartozó szereplőkre vonatkozó szabályok bevezetését kívánja megalapozni. (...)
A nyílt internet felügyeletének átláthatósága érdekében fontos felülvizsgálni a jelenlegi helyzetet. Félő azonban, mi történik, ha tagállami keretek közé kerül a szabályozás lehetősége: nem nehéz elképzelni, hogy Kínától Oroszországig hogyan gondolkodnak a domain nevek kiosztásáról. A jövő magyar internetje kifejezés és a sajtószabadsághoz fűződő kormányzati viszony azonban kételkedésre ad okot, vajon mennyire vagyunk távol a fent említett országoktól? Esetleg nemzeti szintű IP-cím és domain név kiosztás lesz és az NMHH vagy egy kormány által felügyelt szerv veszi át ezeket a feladatokat? És mit jelent, hogy »a tartalomaggregátorok (pl. Google) és a közösségi médiumok (pl. Facebook) a nemzeti tartalom-előállítók létét fenyegetik, mert elszipkázzák előlük az éltető forrásukat jelentő reklámbevételeket«? Nem sokkal az után, hogy ugyanez az élelmiszerláncok, a televíziók vagy a bankok kapcsán elhangzott, egyes magyar cégeket helyzetbe hozó törvények születtek. Amikor ugyanez az egyik utolsó még szabad médiával kapcsolatban merül fel, akkor van okunk aggódni, miről is szól pontosan ez a blogbejegyzés az internet konzultációs oldalon.”
