„Professzor úr, Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő, aki a jelek szerint megőrzi tisztségét, még a múlt heti választási győzelme előtt kijelentette, hogy amíg ő lesz a miniszterelnök, addig nem fog létrejönni palesztin állam. Ezt a megközelítést határozottan elvetette Barack Obama amerikai elnök, aki a két állam mellett tette le a voksát. Meddig folytatódik ez a szokatlan izraeli–amerikai haragszomrád viszony?
Ilyen hűvös talán még soha nem volt az amerikai–izraeli viszony. Ennek oka egyszerű: Izrael és Netanjahu kormányfő olyan lépéseket tett, amelyekkel Amerika nem értett egyet. Ezek közt szerepelt a ’67-es háborúban elfoglalt területeken a zsidó telepek állandó bővítése. Netanjahu az idézett kitételt a választási eredmények tudatában már módosította, bizonyos feltételekkel a palesztin államiságról is kész tárgyalni. Melyek ezek? Először is a palesztinok fogadják el Izraelt mint zsidó államot. A kormányfő másik kifogása a Fatah és a Hamasz palesztin egységkormánya, ugyanis Izrael továbbra is terrorszervezetnek tartja a Hamaszt, s csakis demilitarizált palesztin állam jöhet szóba. A nemzetközi közösségben a kétállamos – tehát Izrael és Palesztina – megoldás az elfogadott, ezért úgy gondolom, az izraeli kormányzatnak is ebbe az irányba kell elmozdulnia. Ha ugyanis nincs kétállamos megoldás, akkor marad az egyállamos. Ebben az esetben rendezni kell a Gázai övezetben és a nyugati parton élő palesztinok helyzetét. Izrael kinyilvánította magáról, hogy demokratikus és zsidó állam. Mindezeket összeegyeztetni egy állam keretében nagyon nehéz, hiszen az említett területek bevonásával létrejövő országban több arab élne, mint zsidó, ami önmagában veszélyeztetné a zsidó állam létét. Nem marad más megoldás, mint két államot létrehozni. Az Egyesült Államoknak is ez a meglátása, és ennek érdekében vélhetően további nyomást fog gyakorolni Izraelre, hogy az folytassa a béketárgyalásokat. Minél később kerül erre sor, a megoldás annál bonyolultabb, mivel a zsidó telepek építésével egyre nehezebb megtalálni azt a helyet, amelyen a palesztin állam létrejöhet.
Mivel tudja befolyásolni Washington az izraeli politikát, hiszen nemegyszer már-már a szakításig keménykedett Amerikával?
Például azzal, hogy nem támogatja Izraelt a nemzetközi intézményekben. Amerika legjelentősebb szövetségese a Közel-Keleten a zsidó állam. Netanjahu a közelmúltban megerősítette, hogy számára is elsődleges az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolat. Ennek ellenére az elmúlt időszakban is volt már példa arra, hogy Amerika különböző izraeli keményvonalas vezetőt befolyásolni tudott, például a hitelgarancia megvonásával. Fontos tényező az is, hogy az Egyesült Államokban él a világ legnagyobb zsidó közössége, amely többségében a kétállamos megoldást támogatja.
Netanjahu kampányában szinte állandóan az iráni atomfenyegetésről beszélt. Ezzel érvelt a washingtoni kongresszus előtt is, amely vastapssal jutalmazta, de a ház falain kívül nem talált ilyen nagy tetszésre. Ám ez a félelemkeltő kampány elég volt a választási sikeréhez. Ennyire retteg az átlag izraeli polgár Teherántól?
Azt gondolom, hogy igen. Netanjahu még miniszterként 1992-ben beszélt először az iráni atomfenyegetésről, de tavaly, tavalyelőtt vagy az azelőtti évben az ENSZ-ben elhangzott felszólalásaiban is mint hamarosan megvalósuló veszélyről szólt. Netanjahu Iránt tekinti az első számú veszélyforrásnak. Ám az Egyesült Államok Teheránnal kapcsolatos megítélésében módosulás tapasztalható. Irán megkerülhetetlen tényező az Iszlám Állammal folytatott harcban. Másrészt Rohani iráni elnök sokkal mérsékeltebb, pragmatikusabb politikát folytat, mint elődje. Mindenféleképpen célszerű az Iránnal való diplomáciai kapcsolatok javítása, és az Egyesült Államok ebben az irányban mozdult el. A Netanjahu-féle izraeli vezetés ezt nagyon rossz szemmel nézi. De meg kell érteni Izraelt is, ugyanis számára az elsődleges tényező a biztonság. Izrael nagyon kis ország, területe bárhonnan könnyen elérhető, nem is kell hozzá atomfegyver. Megítélésem szerint a biztonsági kockázatot akkor lehet a leginkább csökkenteni, ha megállapodás születik az iráni atomprogramról folyó tárgyalásokon.”
