A bulvárral ugyanis nem az a baj, hogy nem közvetíti, hanem hogy tűzzel-vassal irtja és pusztítja a kultúrát. Interjú.
„Ha ezt el is fogadjuk, az mégiscsak a sajtószabadság valamilyen foka, hogy az egyik oldal megírta a másik, a másik pedig az egyik disznóságait, nem? Bárki írhatott bármit, ami végső soron sajtószabadság.
Nemrég Berki Krisztiánnak, az egyik kereskedelmi adó rongyrázó műsorvezetőjének fejéhez vágta, hogy a tevékenységével hergeli a népet, és a sok kivagyiságnak az lesz a vége, hogy a feldühödött tömegek a Rózsadombra vonulnak felgyújtani a gazdagok villáit. Nem értékeli túl a bulvár jelentőségét, hatását?
Nem, mert azt lehetetlen túlértékelni. A bulvár nem más, mint a kultúramentes kultúra. Olyan kultúra, amelyből kilúgoztak minden értelmet, érvényt és jelentést. Sokkal ártalmasabb, mint a hazugság. Azzal szemben mindig ott áll az igazság. A bulvár ellenében viszont nem lehet állítani semmit. Elmossa a hazugság és az igazság közti határt, mert érvénytelen. A hazugság önmagában érvényes, megáll a maga jogán. A hazugság vége mindig az, hogy kiderül a vele szemben álló igazság, és beüt a katarzis. Huzamosabb ideig ugyanis egyetlen hazugság sem áll meg. A bulvárt azonban nem lehet cáfolni. Az emberi érdeklődés olyan, mint a víz: mindig a kisebb ellenállás felé folyik. Ha valaki a péniszpörgető Aurelióval bármilyen érdekes és tényleg érdekes, a lehető legpopulárisabban és legérthetőbben előadott, érvényes ingert állít szembe, menthetetlenül elbukik. A péniszpropellerrel nem lehet szembemenni. Az emberi figyelem mindig a helikopter felé gravitál majd. A bulvár gépezetének üzemeltetői rendszerint azzal védekeznek, hogy ennek a műfajnak nem szerepe a kultúra közvetítése. Nem ez a dolga. Ez még rendben is lenne – csak éppen hazugság. A bulvárral ugyanis nem az a baj, hogy nem közvetíti, hanem hogy tűzzel-vassal irtja és pusztítja a kultúrát. Mindennap emberi pszichéket szigetel el az értelemtől, míg nem marad a világon egyetlen ember sem, akivel érdemes lenne szót váltani. (...)
És ha azt állítjuk: a miniszterelnöknek vagy bármilyen politikusnak egy ilyen műsor csak eszköz, hogy az üzenetét eljuttassa a tömegekhez?
Ezzel bárhol a világon lejáratná magát. Bármelyik konzervatív miniszterelnök elmenne ilyen műsorba? Nem hiszem. Ha mégis megtenné, annak valamilyen következménye lenne. Felkapnák a fejüket az emberek, hogy: te jó ég, mi zajlik itt?! Ehhez persze kellene értelmiség – amely nálunk rég visszavonult a késő esti képernyős szociológiai kerekasztalok mellé. Azt mondják, a Frizbi csak eszköz. Platform, ahol a miniszterelnök megmutatja magát. De hát hol írtuk alá, hogy a miniszterelnök egy szavazatszerző gép? És úgy működik, mint egy szoftver: ami hoz, az jó, ami visz, az rossz? Hát az úgynevezett értékek? Nem választás, deklaráció önmagában az is, hogy egy kormányfő milyen műsorba megy el?”
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Ami a Mediaworks-harcostársakkal történik, az szégyene a közösségünknek.
„Sokszor kellett egyes nagytőkések viselkedése miatt tartaniuk a hátukat a havi fizetésből élő jobboldaliaknak, így a sajtó munkatársainak is”.
A Fradi-ikon szerint Rossi bölcsen tette, hogy Yaakobishvilit és Pécsit is kipróbálta a kapuban.
Tulajdonosi-résztulajdonosi felelősségből Mészárosnak lehetne tennivalója. De ők nem így gondolják. Pénz nem jön, lapok sokaságát csukják be.
Nem a pártok, hanem a nyilvánosság kapuőrei döntik el, mit lát a választó? A Hírkereső-ügy túlmutat önmagán: rávilágít arra, hogyan válhat a média a politikai küzdelmek egyik legfontosabb, mégis legkevésbé látható szereplőjévé.
A magyar főváros szerencsére az első tíz európai városba sem fért be.
Zelenszkij szerint a fehéroroszok Ukrajna elleni „lehetséges agresszió kiterjesztését" akarják.
