A szabad cselekvés lehetőségei

Szerda este az AnKERTben tartotta első kerekasztal-beszélgetését a Március17 Kör a „Mindennapok szabadsága” sorozatban. Örömmel jelenthetem, hogy az este jól sikerült: Szepesi Balázs (Hétfa), Kis Ervin Egon (a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Közhasznú Egyesület exelnöke) és Martin József Péter (Transparency International) beszélgetése plasztikus képet adott a magyar kis- és középvállalkozások helyzetéről.

Természetesen a Március17 Körről is beszéltünk a rendezvény előtt. Pontosabban én beszéltem. Közre is adom:

„Üdvözlök mindenkit! Pintér Bence vagyok, újságíró, a Március17 kör alapítója, emellett egyrészről – idézem – hasznos idióta; cion-komcsi-liberális; a liberális egó rákos túlburjánzása; buta, unalmas, hiteltelen. Másrészről pedig vélt kormánypárti elkötelezettségemre utalva – szintén idézem – kiszes geci; kiszesek segg- és talpnyalója; csúszómászó seggnyaló kiszes féreg. Ezeket a jelzőket az Önök kedvéért szedtem össze a különböző írásaim alatt megjelent kommentekből és a Tumblrről, mivel nagyszerűen illusztrálják azt a problémát, amivel ma Magyarország küzd.

Ahogy a Március17 kör bemutatkozójában írtuk, közügyeink megvitatása letért arról az útról, mely egy jól működő, szabad– ha úgy tetszik, polgári – Magyarországhoz vezethet. A fanatizált táborok hazaárulóként tekintenek egymásra. Az ország csendes többsége döbbenten fordul el a napi politika lövészárokharcaitól. Az elhallgatás, a demagógia, a háborús és a polgárháborús retorika uralja a közös ügyek megvitatásának tereit.

A Március17 kör meggyőződése, hogy addig nem fog előrelépni az ország, amíg ezek a párhuzamos valóságok léteznek. Véleményünk szerint nyílt vitára, egymás kölcsönös elfogadására és a konfliktusok bátor felvállalására van szükség. Az ország történelmében kevés alkalom nyílt erre. Nevünkben ezért az egyetlen olyan időszakra utaltunk – a reformkorra –, amikor a nyílt, konstruktív vita társadalmi ébredéshez és forradalmi változáshoz vezetett.

A márciusi forradalmárok követeléseit egy fogalomban lehet összefoglalni: szabadság. Szabadok akartak lenni a külső befolyástól, önállóságot akartak a nemzet ügyeinek megvitatásában. Akkor, mint oly sokszor később, külső hatalmak törték le a még épp magára találó nemzeti önrendelkezést.

Száznegyven évnek kellett eltelnie, hogy teljesüljön az, amiért a márciusi ifjak síkra szálltak. Manapság azonban sokkal inkább megosztott az ország, mint volt akármikor a történelemben. Úgy tűnik, képtelenek vagyunk a párbeszédre. Ezt kihasználva a választott államhatalom a rendszerváltás óta is rendre a mindennapok szabadságának korlátozására törekszik.

A mai estével egy olyan beszélgetés-sorozatot szeretnénk elindítani, mellyel a szabad cselekvés lehetőségeit keressük a magyar valóság különböző kontextusaiban. Ma este a kis- és középvállalkozásokról fogunk beszélgetni. Következő hónapban a vidékfejlesztés, azt követően pedig a közoktatás lesz a téma. A tavaszi sorozatot záró eseményen az előző három témát mintegy összegezve a családokról fogunk beszélgetni.”