Tizenkettő nem egy tucat - tokaji birtokfurmintok 2011-ből

„A száraz tokaji bor, és különösen a száraz furmint kedvelt vitatéma manapság. Azt ugye nem kell mondani, hogy itthon sokan a tokaji furmintban látják a lehetőséget a nemzetközi piacok meghódítására, mások viszont nem kevés szkepszissel és kritikával tekintenek a próbálkozásokra. Az utóbbi években tovább erősödött a tendencia, hogy a borvidék termelői igyekeznek megmutatni Tokaj-Hegyalja termőterületeinek sokszínűségét, így egyre inkább a komolyabb – és többnyire növekvő – összegekbe kerülő, kisebb mennyiségben készülő dűlős száraz borokra helyezik a hangsúlyt.

Nem szabad azonban megfeledkezni a több dűlő terméséből szűrt ún. birtokborokról sem. Elméletileg ezek a nagyobb mennyiségben palackozott, olcsóbb és szélesebb körben elérhető tételek lennének hivatottak – valamiféle tokaji furmint-karakter közvetítése mellett – könnyebben értelmezhető, jól fogyasztható borként bevezetni a fogyasztót a száraz tokaji borok világába. A furmint érlelhetőségéről is többféle vélemény látott már napvilágot.

A furmintot a jellemzően jó savkészlet, az esetleges maradékcukor és a fehérborok között potenciálisan magasabb alkohol és extrakt is elméletileg a jól érlelhető bort adó fajták közé katapultálja, ugyanakkor bora hajlamos az oxidációra, így aztán a száraz furmintok hosszas érlelése messze nem kockázatmentes. Lássuk mire jutottunk az egy tucat 2011-es borral.”