Egy halász sokkal, összehasonlíthatatlanul jobban ismeri a halak életét, szaporodását a halgazdálkodást, mint bármilyen horgász, aki hozzá képest általában amatőr, műkedvelő és többnyire – mint a halászat mai horgászati kezelése ékesen mutatja – dilettáns.
„A legújabb »halgazdálkodási« törvénytervezet gyakorlatilag betiltaná a halászatot. A Balatonnál már második éve tapasztaljuk, milyen katasztrofális következményekkel jár a halászat leállítása. Ideje lenne megérteni, amíg nem késő, hogy
Kulturálisan és technikailag is eredendően pont fordítva van: nem a halászat van alárendelve a horgászatnak, hanem utóbbi az előbbi része, illetve a halászat keretében folytatott halgazdálkodás (tervezett telepítések stb.) teszi érdemben lehetővé a horgászatot természetes vizeinkben.
(...)
Javasoljuk, hogy minden partner főként arról nyilatkozzon, amiben kompetens. A látványhalászat turisztikai attrakciójáról például lehetőleg ne halászati szakemberek vagy horgászok nyilatkozzanak, ahogy a halgasztronómiával kapcsolatos igényekről sem, mert ezekről inkább turisztikai szakembereket és a gasztronómia képviselőit kéne megkérdezni. A Balaton helyzete nyilván nem összehasonlítható a szomszédos országok kisebb tavaival, viszont fő európai konkurenseinél, a dalmát tengerparton és mondjuk a Garda-tónál a vendégek megkapják a látványhalászatot és a friss helyi halakat is, ami tagadhatatlan versenyhátrányt jelent a Balaton számára.
Ezen túlmenően a halászat régiónk kultúrájának is legősibb, arculatilag meghatározó eleme, amit pusztán hagyományőrzésből is fontos folytatni. Ha egyes halászati szakértők nem rendelkeznek olyan koncepcióval, mely alapján gazdaságosan lehetne működtetni a balatoni halászatot, akkor nyilván olyanokra kell bízni, akik képesek erre. Miért ne lehetne például egy tendert kiírni a balatoni halászat gazdaságos működtetésére? Győzzön tisztességes, nyílt versenyben a szakmailag legjobb koncepció.
Vajon mi akadálya lehet ennek?”