„A belga alkotmánybíróság a napokban eltörölte a kötelező iskolai hitoktatást, illetve a helyette választható laikus erkölcstant. A döntést azzal indokolták, hogy a szülők lelkiismereti szabadságát maga a választás kényszere is sérti, s a laikus erkölcstan is valamiféle állami világnézetet közvetít. Az iskolák feladata lesz, hogy a hittanról és erkölcstanról egyaránt kimaradó tanulók számára értelmes elfoglaltsággal töltsék ki a »lyukas« órákat.
A vallon liberálisok máris azt javasolták, hogy vezessenek be egy »vallások kultúrtörténete« jellegű tárgyat, amely világnézetileg semleges alapon oktatná a vallások kialakulását és fejlődését. Az iskola és a vallás kapcsolata jellegzetesen olyan téma, amelyről a demokráciákban hosszú és mélyreható vitákat szokás folytatni. Így várható, hogy az alkotmánybírósági döntés következményei még sokáig foglalkoztatják a belga közvéleményt. (...)
De a vallást, mint az emberi kultúra egyik alapvető részét, mégse lenne helyes száműzni az iskolai oktatásból. Ha a kommunisták valamiben tévedtek, akkor a vallások elhalását hirdető elméletükkel bizonyosan nagyot tévedtek. A vallások nem haltak el, ellenkezőleg, a világ számos részén érdemben befolyásolják a politikai döntéseket, sőt, gyakran sajnos háborúkat is kirobbantanak. Más dolog, hogy a fogyasztói mentalitás, a konzumkultúra a mindennapi vallásgyakorlásra is rányomja a bélyegét. A belga katolikus templomokban már nem látunk gyóntatószéket, de a szentmiséken, soronként felállva, mindenki az áldozáshoz járul, még azok a turisták is, akikről látszik, hogy nagyon régen jártak istentiszteleten. (...)