Ennek több oka is van. Egyrészt azért van ez így, mert a demokratikus kapitalizmust éppen jobbról támadják. Mégpedig nem azért, hogy szociálisabbá és demokratikusabbá tegyék, hanem azért, mert egy nacionalista és egoista rendszerré akarják alakítani. Ez megnehezíti a baloldali offenzívák indítását is. Előbb tehát a baloldalnak kellene megerősödnie, aztán utána lehetne gondolkodni, hogyan tovább. Másrészt van az a probléma is (ami összefügg az előbbivel), hogy nincsen még elképzelésünk arról, milyen lenne a kapitalizmust meghaladó fejlődési modell. Nincs még olyan modellünk, ami érett rá, hogy át lehessen ültetni a gyakorlatba. (...)
Mit tanultak Európa baloldali pártjai az NDK hibáiból?
Szerintem a legtöbb baloldali elismeri, hogy nem lehet a politikai és gazdasági emancipációt tervgazdaságokon és egy bürokratikus diktatúrán keresztül elérni. Nem is képviselik ezt az elképzelést. De nem csak az NDK-t utasítják el, a Szovjetuniót is, és a többi államszocialista rendszert is.
Tavaly májusban, a Spiegelnek adott interjújában azt mondta: »Az Egyesült Államok mindig csak újabb büntetésekről beszél, Putyinnál legalább még néha az a benyomásunk, hogy ő valóban deeszkalációt szeretne.« Még mindig ezt gondolja, vagy változott a véleménye az orosz-ukrán krízis előrehaladtával?
Úgy gondolom, hogy Putyin egy racionális érdek- és hatalompolitikus, nem pedig egy őrült. Szerintem ez elég ahhoz, hogy sikerüljön majd megegyezést találni.”