Fogd a pénzt és kuss!

„Tisztelt Kereskedelmi és Iparkamara!

Utoljára akkor hallottam Önökről, amikor levélben szólítottak fel arra, hogy tegyek eleget a fizetési kötelezettségeimnek. Ez pontosan egy éve volt. A kötelezettségemnek eleget tettem, a kamarai hozzájárulásom befizettem, aztán Önök eltűntek, olyan diszkréten és olyan csendben, akár a Legfőbb Ügyészség a Szijjártó-közeli brókercég bedőlése után, hogy aztán egy év elteltével megint küldjenek egy levelet, és újra felszólítsanak fizetésügyileg. (...)

Nem biztos, hogy az aktív semmittevés közben feltűnt Önöknek, de a kormány szisztematikusan teszi tönkre a kereskedelmi vállalatokat, amit csupán azért hozok szóba, mert a kereskedelem volna az egyik tevékenység, amit a Kamara a nevében is visel. De Önök leszarják a vasárnapi zárva tartást, az ágazatot sújtó összes különadót és korlátozást, végeredményben leszarják a saját szorongatott tagjaikat, akiket képviselniük kellene, ha az évenkénti behajtólevél elküldésén és a tagdíjak elköltésén kívül a létezésüknek lenne bármilyen célja.

Egy észrevételem van csupán. A levelükben úgy fogalmaznak, hogy »az összeg átutalásánál a közlemény rovatba feltétlenül kérjük feltüntetni a kérelmező adószámát és a kamarai hozzájárulás szöveget«.

Akkor tisztázzunk valamit úgy emberileg, mint szakmailag. A jó édes anyukátok a kérelmező. Én nem kérelmező, hanem kötelezett, kényszerített, megzsarolt, kiszipolyozott satöbbi vagyok. Kérelmező, baszki! Érezzük megtisztelve magunkat, hogy eltarthatjuk a sleppet.”