Elegem van a rossz bírókból

„Aki az egyetem elvégzése után bírói ambíciókat dédelget, nincs könnyű helyzetben. Három évig fogalmazóként, kevés pénzért vegetál, aztán egy évig szakvizsgázik, és jönnek még a titkári pozícióban eltöltött agyzsugorító évek. Összesen már tanult és dolgozott 10-12 évet és akkor, talán kinevezik »átmeneti« bírónak. Ha szépen paríroz, véglegesítik. Mire bíró lesz 35-37 éves, és már kiégett. Aztán slussz, alig van szakmai továbblépés, kihalásos alapon esetleg lehet tanácsvezető bíró, vagy óriási szerencsével magasabb szinten (megyei törvényszék, ítélőtábla, Kúria) lehet bíró, de ennyi. Akiben van egy kis spiritusz, az igazgatási vonalon próbál meg magának karriert építeni, ám ez esetben van egy apró bibi: nem biztos, hogy a legjobb bíróból lesz a legjobb bírósági vezető. A bíróként eltöltött évek nem képesítenek vezetőként semmire. A vezetői pozícióra kandidáló semmit sem tud például költségvetés tervezésről, vezetői motiváció lehetőségeiről, humánpolitikai döntések meghozatalának fontosságáról, és az is lehet, hogy vezetői képességei sincsenek. Egyet tud csak: utálja már az ítélkezést, hát próbálkozik. De a többség ambíció nélkül, frusztráltan marad bíró, és birkózik 30-35 évig a soha véget nem érő kásaheggyel.

A bírói kar elnőiesedése szemet szúróan negatív tendencia. Handó Tünde pedig erre a folyamatra rátesz még egy lapáttal, mert elköveti azt az alapvető hibát, amelyet a női vezetők többsége: nőkkel veszi körül magát. Cinikusan azt mondhatjuk, hogyha egy tamponárus kaszálni akar, menjen be bármelyik bíróságra. És bizony, kedves Bakó Bea, bírónő nincsen, valaki vagy bíró vagy nő. Ki várja el egy a családi gondoktól gyötört hölgytől, akinek esetleg éppen a beteg gyermeke mellett lenne a helye - nem valamiféle férfi sovinizmusból, hanem, mert a gyermek érdeke úgy kívánja -, hogy felkészülten levezessen 3-4 tárgyalást? Ugyan. Csak a laikus nem veszi észre, ahogy a tárgyalásra való beszólítás közben lapozgatja át az aktát, különben azt sem tudná hol van. Persze az életkor előrehaladtával - ha nem csömörlenek meg - válhatnak belőlük igazi bírák is, de akkora már nem lesznek nők. (...)

A minőségi ítélkezés akadálya továbbá az informatikai lehetőségek kihasználatlansága. Egy ifjú bíró döbbenten mesélte, hogy idősebb bíráknál nincs számítógép, ha kapnak, akkor sem kapcsolják be, sőt van ahol a bíró letakarta. A 45 év feletti bíráknál sajnos általános jelenség e téren is a világtól való elmaradás, pedig az információkhoz való hozzáférés ismerete nagyban segítené munkájukat.

Különösen a vidéki bíróságokra jellemző még egy negatívum: a belterjesség. Férj-feleség-gyermek kombók özöne, amelynek megvannak a jól indokolható szociológiai okai, összességében mégsem tesz jót az igazságszolgáltatás rendszerének. Ez a helyzet férfi bírák számára viszont különösen kedvező, mert mire az egyetemi évek alatt elvett feleség »öregecskedővé« válik - és ezzel esetleg bíróvá érik - máris ott a második alom lehetőségére a huszonéves »fogi«, aki csak úgy issza az érett kolléga bölcsességét.

Ez a magasan képzett, fáradt, önmagába fordult társaság küszködik évente sok százezer üggyel.”