Az M1 összeomlása – a bakik mennybemenetele

A közvéleményt kialakító professzionális infrastruktúrák, amelyeket 19. századi romantikából kifolyólag sajtónak vagy médiának nevezünk, gyökeresen átalakultak.

Vannak persze ősöreg trükkök, amelyek a Pulitzer-Hearst háború »Yellow journalism«-a óta változatlan formában működnek el. A 444 például pont ugyanolyan szentimentális propagandafogásokkal koverelte az ukrán krízist, ahogy Pulitzer lapjai az amerikai-spanyol- (meg az I-II.világ- és hideg) háborút.

(...)

A dezintegrált, vagy nem létező szerkesztés, a másolt tartalom, az eredeti tények felkutatásának és ellenőrzésének teljes hiánya szétesett, hibás tartalmakat produkál. Ennek még mindig jobban koordinált formája a kereskedelmi televízió/hírtelevízió stb., - emez dögunalmas, önismétlő, önmagára hivatkozó, önmagát reklámozó adat-/reklám folyam. Ennek inputokkal való ellátása szintén egyre kevesebb emberi energiát igényel.

Félreértés ne essék, nem nosztalgikus siránkozás ez, hiszen látszik, hogy a régi sajtó éppúgy az emberek átbaszására épült ki. És az is látszik, hogy az új véleményipari művek így is működnek és hatóképesek, hiszen fogyasztói és politikai magatartást hoznak létre.”