A dolog a leegyszerűsítő politikai értelmezésen túl már izgalmasabb: nem kormánypárti sajtó-analfabetizmus van meg ellenzéki sajtó-analfabetizmus, hanem egyre kevesebb emberi tőkével és egyre több automatizmussal működik a tömegvélemény legyártása. Egyre olcsóbban. Tisztára, mintha kapitalizmus lenne…
A közvéleményt kialakító professzionális infrastruktúrák, amelyeket 19. századi romantikából kifolyólag sajtónak vagy médiának nevezünk, gyökeresen átalakultak.
Vannak persze ősöreg trükkök, amelyek a Pulitzer-Hearst háború »Yellow journalism«-a óta változatlan formában működnek el. A 444 például pont ugyanolyan szentimentális propagandafogásokkal koverelte az ukrán krízist, ahogy Pulitzer lapjai az amerikai-spanyol- (meg az I-II.világ- és hideg) háborút.
(...)
A dezintegrált, vagy nem létező szerkesztés, a másolt tartalom, az eredeti tények felkutatásának és ellenőrzésének teljes hiánya szétesett, hibás tartalmakat produkál. Ennek még mindig jobban koordinált formája a kereskedelmi televízió/hírtelevízió stb., - emez dögunalmas, önismétlő, önmagára hivatkozó, önmagát reklámozó adat-/reklám folyam. Ennek inputokkal való ellátása szintén egyre kevesebb emberi energiát igényel.
Félreértés ne essék, nem nosztalgikus siránkozás ez, hiszen látszik, hogy a régi sajtó éppúgy az emberek átbaszására épült ki. És az is látszik, hogy az új véleményipari művek így is működnek és hatóképesek, hiszen fogyasztói és politikai magatartást hoznak létre.”