Egyetemi tanárként, kutatóként miért érezte fontosnak, hogy ellátogasson a térségbe?
Az »arab tavasz« a tömeges elégedetlenség elsöprő erejével követelte a demokratikus átalakulást – gondoltuk mi. Ha alaposabban szemügyre vesszük a történteket, és rendelkezünk némi közel-keleti kulturális ismeretekkel, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a folyamat inspirálói és támogatói hamar rájöhettek volna, hogy egy gyors nyugati típusú demokratikus átmenetnek nincsenek meg a kulturális és civilizációs alapjai. A szunnita arab világ társadalmának szövetét Tunéziától és Líbiától Egyiptomon át Szíriáig és Irakig vallási, törzsi, nemzetségi, klán és családi kötelékek évezredes hálózata szövi át. Ezek a kisebb és nagyobb társadalmi csoportok identitásainak alapélményei. Ezeket figyelmen kívül hagyni, ezekkel nem számolni, hiba. Ezért az általunk autokratikusnak kikiáltott rendszerek megbuktatása után hiába vártuk, hogy a »rend világából« az »új minőségi rend világába« vezető kaotikus átmenet után ezek a népcsoportok majd elérhetik az általunk elvárt céljukat, a demokráciát.”