A merkelizmusnak és a német gazdasági gyarmatosításnak mennie kell!

„Több Európát, ez volt a magyar progresszió jelszava évtizedig. A jelszó – talán – még mindig igaz, ha Európa a fékek és ellensúlyok rendszerére épülő, demokratikus, fejlődni és változni képes polgári világot jelenti. Ezen túl azonban a jelszó csak akkor tartható, ha a magyar progresszió egy, a jelenlegitől eltérő Európát, európai gondolkodást támogat.

A magyar választó kiábrándult Európából. Joggal. Ez nem Európa hibája, hanem a magyar progresszióé. Azt ígértük Magyarországnak, hogy a kétezres évek elejére, közjogi értelemben is csatlakozva Európához minden megváltozik. Magyarország az emberek többsége számára hétköznapi jólétet, gyarapodást, a gyerekek számára ígéretes jövőt kínál. Ma mindezt nem kínálja. De nem csak a magyar jobboldal szörnyű politikája miatt nem kínálja, hanem azért sem, mert a magyar progresszió hívei is társtettesek voltak az elitek járadékvadászatára és önérdekérvényesítésének elsődlegességére épülő, a társadalmi egyenlőtlenség növekedését segítő, a piac és tőke mindenhatóságában hívő társadalmi-politikai rendszer kialakításában és működtetésében. Ahhoz, hogy a magyar progresszió újra poltikailag is hitelesen képviselhesse Európa eszméjét, változásra, új Európai gondolkodásra, a jelenlegi főáramú európai politikával kapcsolatos kritikai szemléletre van szükség. A mai Európa politikailag status quo örző, társadalmilag egyenlőtlen, gazdaságilag pedig innováció-hiányos. Épp e három területen van szükség kritikára és a főáram Európájának pedig változásra.

A magyar progressziónak föl kell lépnie az európai politikai status quo ellen. Vissza kell szorítani a jelenlegi német politika hegemóniáját az európai döntésekben. A »merkelizmusnak« mennie kell. Nem lehet az európai politikai meghatározója újra a chamberlaini politika – téves prioritások alapján kiegyezni a közeli ellenséggel annak érdekében, hogy egy távoli, démonizált ellenféllel felvehesse a harcot. Európa – gazdasági érdekből – nem egyezkedhet Oroszországgal. Új európai szomszédságpolitikára van szükség és ez nem csupán a keleti, hanem Európa déli határait is érinti. Az európai politika főárama távol maradt az Észak-Afrikában zajló politikai folyamatoktól, nem tudván, mit és hogyan képviseljen, mert itt nem voltak jelentős német érdekek. Változtatni kell a központ-periféria viszonyokon, ez nem csak Görögországra és Spanyolországra, hanem Kelet-Európára is vonatkozik. Magyarország a legjobb példa: a jelentősnek mondott gazdasági növekedés lényegében egyetlen oka a német gazdasági gyarmatosítás – az autóipar és társiparainak bérmunkára épülő jelenléte. Mára kiderült, hogy ebből nincs »tovagyűrűző hatás«: a bérek nem emelkednek, innováció-növekedés nincs, jelentős magyar beszállítói hálózat nem épült ki.

A magyar progressziónak fel kell lépnie az európai egyenlőtlenség növekedése ellen. Európa hagyományos gazdaság és társadalmi viszonyai, a politikavezérlés szempontjai és mérőeszközei megújításra szorulnak. Ahhoz, hogy a gazdasági és társadalmi viszonyok változzanak, új szemléletre és a hozzá tartozó irányítási eszközökre, mérőszámokra van szükség. A pénzben mért gyarapodás, teljesítmény és növekedés helyett a társadalmi jól-létre, a fenntartható növekedés elősegítésére és hármas eredménykritérium érvényesítésére van szükség. Ehhez új, a GDP szemléletén túlnyúló makrogazdasági mérőeszközökre van szükség, egységes európai vezető gazdasági-társadalmi indikátor megalkotásra és bevezetésére. Ennek az alapjai megvannak, de sok munka van még hátra. Ebben a közös munkában Kelet-Közép Európa társadalmi tapasztalata alapján a magyar progresszió sok fontos szemponttal vehet részt. Európának el kell fogadnia a harmadik generációs emberi jogok érvényességét, és ehhez kell igazítani szakpolitikai terveit. Fokozatosan be kell vezetni az európai minimálbért, a feltétel nélküli alapjövedelmet, valamint az általánosan érvényesített megélhetési bért. Vitát kell kezdeményezni a bérek és juttatások felső korlátjának bevezetéséről, ehhez pedig egységes és szigorúan érvényesített európai adópolitikára van szükség.

A magyar progressziónak támogatnia kell az európai innovációs politika megváltoztatását. Európa egésze veszíteni látszik az innovációs versenyben. A megosztás, együttműködő versengés gazdaságtanára épülő start-up kultúra értékei Amerikában érvényesülnek, Európában az indulások hatalmas pénzügyi kockázatai maradnak. Európa egyetemei öregek és konzervatívok. Újfajta kurrikulumra van szükség a gazdasági, a társadalmi felsőoktatásban. A »nagy narratívákat« kereső és érvényesítő, hagyományelvű kutatásokat támogató kutatástámogatási politika helyett a kiválóságot, a meglepőt, az eredetit támogató kutatáspolitikára van szükség. Ahhoz, hogy Európa újra az innováció központja legyen, a régi és az új gazdaság összekapcsolására, a »régi pénzek« új gazdaságba történő bevonására van szükség. A vállalati innováció ma nem feltétlenül a vállalati laborokban, hanem lakótelepi garázsokban történik. De egyelőre e garázsokat a régi gazdaság nem támogatja.

Több Európára van szükség. De a magyar progressziónak ezt a harcot nem a magyar konzervativizmussal kell megharcolnia, hanem az európai status quo-val. Ez a küzdelem akkor nem csupán Európát segítené, hanem Magyarországon is okkal szerezhetne legitimitást. Egy egységes, föderatív, egyenlőségpárti és újgazdasági innovációt támogató Európa a jövő Magyarországának jó otthona lenne. Különben marad a magyar konzervativizmus kompkultúrája, ingapolitikája, elit- és státuszvédő hagyománya.”

(Braun Róbert a Deák Ferenc Kör 2015. február 27-i „Európai kihívások” konferenciáján elhangzott hozzászólásának szerkesztett változata.)