A mai liberális gondolkodók hajlamosak félreértelmezni a tolerancia fogalmát. Ők egy lecsupaszított, leegyszerűsített elméletről beszélnek.
„A tolerancia mai liberális értelmezéséről tárja elénk a dilemmát Jeremy Neill március elején megjelent cikke a The Witherspoon Institute Public Discourse oldalán: vajon elég-e, ha csendben megtűrjük egymást, vagy létezik egy ennél szabadabb és gyümölcsözőbb út is?
A mai liberális gondolkodók hajlamosak félreértelmezni a tolerancia fogalmát. Ők egy lecsupaszított, leegyszerűsített elméletről beszélnek, ami néhol megpróbál ragaszkodni a gyökereihez, míg máshol azon küzd, hogy levethesse azokat. Szerintük a másikat tolerálni annyit jelent, mint hagyni, hogy olyan életet éljen, amilyet szeretne − addig a pontig, ameddig nem okoz ezzel másoknak kárt. A modern társadalmak összetétele, az emberek, akik együtt élnek egy épületben, egy emeleten, de nem ismerik egymást; vagy a szomszédok, akik csak látásból tudják, ki lakik mellettük, rásegít erre az elméletre, ami a békés együttélést próbálná reklámozni. Ha visszanyúlunk John Rawls gondolataihoz, látható, hogy ő még egy ennél bonyolultabb képpel dolgozott.
Rawls azt mondja, a tolerancia nem csupán egymás élete felett való szemhunyás, sokkal inkább egymás elfogadása és segítése. Egyfajta emberi kapcsolat épül ki az ő modelljében a tolerált és a toleráns között, amivel találkozhatunk a klasszikus elméletben is. (...)
A liberális tolerancia elmélet két területre osztja az életet: magánélet és közösségi élet. Hasonlóan a klasszikus gondolatokhoz, itt is megjelenik a kettősség; ugyanakkor ez még nem ok arra, hogy a modern felfogásra is olyan részletgazdag és élettel teli gondolatmenetként tekintsünk, mint a keresztény gyökereken alapuló nagy testvérre. A liberális hozzáállás földhözragadt és praktikus eszméket hirdet, míg a klasszikusok az egymás közötti jóra törekedtek: arra, hogy mindenki megtalálhassa a számára tökéletes életet, egymást segítve az úton.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
