A Bokros-csomag ára

„1. Az első amit ki kell dobnunk az ablakon a csomagból, az az intézkedések eredményessége nyomán megerősítést nyert hamis illúzió, amely ma is erősen meghatározza a főáramú gondolkodást arról, hogy hogyan lehet versenyképessé tenni a magyar gazdaságot. Fontos a tőkevonzó képesség javítása, de annak számos eszköze van, amelyek közül az »olcsóvá tétel« csak egy és nem is éppen a legjobb, mivel egyrészt hatása rövid távú, másrészt a termelési szerkezetre nézve is káros (összeszerelő üzem). A leértékelés azonnal olcsóbbá tette a külföld számára a tőkejavak létrehozását és vásárlását (privatizáció), valamint (két legyet egy csapásra) a magyarországi termelést (reálbércsökkenés). Az eredmény látványos volt (tőkebeáramlás növekedése), ám mivel a vonzerőt nem a hazai infrastrukturális környezet, a közszolgáltatások vagy az oktatás (humán tőke) minőségi javulása, de nem is a fogadó intézményrendszer vállalkozásbarátabbá tétele, netán a korrupció felszámolása alapozta meg, így semmi csodálkozni való nincs a versenyelőny átmenetiségén. Növekedést nem lehet pusztán makrogazdasági egyensúlyra alapozni. A fenntartható, tartós növekedés záloga a környezeti feltételekben, az intézményi feltételekben, a humán tőkében, a technológiában és a tőkeakkumulációs képességben is rejlik. Egy sikeres stabilizáción nem lehet megspórolni olyasmiket, mint az oktatási rendszer fejlesztése, az egészségügyi rendszer átalakítása, a pénzügyi intézményrendszer megerősítése, vagy éppen a szabályozó állami szerepkör megerősítése. A magyar gazdaság versenyképességének romlása az utóbbi években nem független a fentiektől… itt az ideje leszámolni azzal a tévhittel, hogy a gyenge forint és az olcsó magyar munkaerő lesz a tőkebeáramlás motorja (közvetve az exportvezérelt gazdasági növekedés), fő hajtóereje!

2. A Bokros-csomag másik nagy hibája az volt, hogy a stabilizáció eredményessége azt a látszatot keltette, hogy elegendő az egyensúly szem előtt tartása. Tévedés! Az egyensúly akarása (azt ezt elősegítő politika folytatása) nem helyettesíti a gazdaságpolitikát általában. A gazdaságpolitika nem ragadhat le annál, hogy egyensúlyra kell törekedni! A Bokros csomagon és a privatizáció beindításán (felgyorsításán) kívül mi volt a Horn-kormány gazdaságpolitikája? Mi jellemezte iparpolitikáját? Mi volt ágazati politikája, lakáspolitikája, mezőgazdaság politikája? Milyen fejlesztéspolitikai célokat tűzött ki? Nyilván fontos, hogy a hajó ne süllyedjen el, de talán érdemes azon is gondolkodni, hogy merre kormányozzuk azt. Ez a negatív örökség köszön vissza, amikor ma egyes szocialisták (és a liberálisok) a szakértői kormányzást, illetve a jó kormányzást hangsúlyozzák, mint fő erényt, szemben a Fidesz-KNDP határozott útirány megjelölésével. Ha csak szakértünk, akkor az irányt a víz sodrása határozza meg. De ez azért elég gyengécske jövőkép, nem?

3. Végül, de nem utolsó sorban, ami az úgynevezett magyar baloldal (MSZP) számára volt menthetetlenül végleges a Bokros-csomag kapcsán. Ez pedig a lepel lehullása, hogy az igazság előbb szavazatvesztésbe, azután Gyurcsányba, végül manapság szimpla bohózatba torkolljon: az MSZP (nevén kívül) semmilyen értelemben véve nem szocialista párt. 1995-ben kiderült, amit azért a késő Kádár-korban nagyjából minden értelmes ember sejteni vélt, nevezetesen, hogy Magyarországon nincs politikai baloldal, következetesen képviselt baloldali értékrend és gondolatiság vagy program. A késő Kádár-korból kinövő MSZP nem a baloldal, hanem hatalomtechnikai értelemben vett profizmus pártja (volt). Az MSZP, túl azon, hogy sokáig (Gyurcsányig) el tudta magáról hiteti, hogy ért a kormányzáshoz, soha sem tudott mit kezdeni azzal, hogy mi a baloldal szerepe, feladata, küldetése. Soha nem volt programja, víziója arról, hogy hosszú távon, hogy is néz ki egy baloldali Magyarország. Soha nem jutott el odáig, hogy az államszocialista múlt tagadása után igenlően megfogalmazza a demokratikus szocializmus céljait, rögzítse az ahhoz vezető eszközöket és következetesen képviselje ezeket. Horn Gyula baloldalisága (a nagy öreg!) kimerült abban, hogy a 65 év felettiek számára ingyenessé tette a tömegközlekedést Magyarországon. Ez nem baloldaliság, hanem szavazatszerző machináció. Az MSZP »baloldali« önazonosságát a kora gyurcsányi korszak mutatja fel valamelyest, de az is csak azért, mert akkoriban elhitték, hogy a Tony Blair és a harmadik út a baloldaliság, Gyurcsány Ferenc pedig Blair hazai reinkarnációja. Duplán tévedtek. A lelepleződés 1995-ben szükségszerű volt. Ami azóta történt a baloldalon (MSZP), az tragikus. Ma ott tartunk, hogy miközben az MSZP továbbra is keresi baloldali identitását, egyelőre reménytelenül nem találva azt – a 2014-es választási programjukban többször szerepelt a piac szó, mint az egyenlőség/esély/felemelés együttvéve –, addig beágyazottsága, erőforrásai (egyre kevesebb) és a márkanév birtoklása erősen akadályozza Magyarországon a modern baloldali, szocialista gondolkodás, mozgalom és politikai szervezet létrejöttét.”