„Először is: a vállalkozó nem az, aki ügyesen pályázik uniós és állami támogatásra. És az sem, aki politikai segítséggel nyírja ki a konkurenciát, biztosítja a maga kisebb-nagyobb monopóliumát, aki átveri ügyfeleit, beszállítóit vagy dolgozóit. Ezek nem vállalkozók, hanem – jó esetben, nagyon megengedően szemlélve – szerencsevadászok. Rosszabb (és attól tartok gyakoribb) esetben közönséges bűnözők. És főként: semmi közük a kapitalizmushoz. Ezek a megelőző rendszer: a feudalizmus (vö: hűbéri függés, kegyúri előjogok, adóbérlet, rablólovagok, stb.) eltakarítandó maradványai.
Az erős kapitalista állam nem az, amelyik a kivételezetteket helyzetbe hozza, hanem az, amelyik engedi sikerre jutni azokat, akik többletértéket teremtő új kombinációkat tudnak megvalósítani. Ettől nőhet a közjó, ettől nőhet mindannyiunk jóléte. És attól, hogy a fenti nem-vállalkozókat eltakarítja a színről.