Transzatlanti szabadkereskedelem IV: A dogmatizmus diadala

A szerző az LMP II. kerületi önkormányzati képviselője. Első cikke a témában itt található, a második itt, a harmadik pedig itt olvasható.

„A szabadkereskedelmi egyezményeknek annyi közük van a kereskedelem szabadságához, mint a Patriot actnek a szabadsághoz.”
(Michael Badnarik)

Amikor a pénzpiaci szabályok hiánya miatt több bank is hirtelen csődbe ment, és a még menthetőknek az állam dobott mentőövet, sokan úgy gondoltuk, hogy egy ilyen, a piac mindenhatóságával ellentétes eseménysorozat ráveszi majd a döntéshozókat, hogy erőteljes állami szabályozással védekezzenek a piac visszásságai ellen. Azt hittük, vége szakad a doktriner neoliberalizmusnak, a piac mindenhatóságába vetett hitnek.

Tévedtünk. Nem ez történt, sőt úgy itthon, mint Európában a megszorítások, a költségvetési hiányfetisizmus és a lefelé tartó ár és bérverseny időszaka következett be, ami stagnáló gazdasági teljesítményt eredményezett. Európa nagy részére e mellett változatlanul nehezedett és nehezedik a visszafizethetetlen adósságteher. A neoliberális elkötelezettségű gazdasági elit megakadályozta, hogy a mindenféle állami kontroll nélkül működő pénzpiac teljes kudarca a döntéshozókat a gazdasági modell átgondolására késztesse. Ehelyett arra vették rá őket, hogy ugyanazt folytassák, mint eddig. Ez a nemzetközi kereskedelem esetében azt jelentette, hogy szabadkereskedelmi egyezményeken keresztül, pl. a TTIP-n, vagy a CETA-n keresztül, álcázott támadást indítottak azok ellen a szabályozások ellen, amelyek életfeltételeinket biztosítják.

Ugyanakkor nem csak ez a két egyezmény veszélyezteti Magyarország nemzeti szuverenitását, a demokratikus döntéshozatalt és személyes adataink védelmét, hanem egy harmadik megállapodás is: a TiSA (Kereskedelem a Szolgáltatásokban Egyezmény.) Ezt az egyezményt 23 fél tárgyalja jelenleg, köztük van az Európai Unió és az Egyesült Államok is. A TiSA célja a banki tranzakciók, az egészségügy, a közlekedés és egyéb szolgáltatások liberalizálása. A tárgyalásokat az USA kezdeményezte és a nemzetközi kereskedelemben a „nagyon jó barátok” néven futó csoport karolta föl elsőnek. Az Európai Bizottság azt mondja, hogy az egyezmény célja a piacok kölcsönös megnyitása, és a pénzügyi és egyéb szolgáltatási szektorok kereskedelmének facilitálása. (Bármit jelentsen is ez.) A Bizottság szerint ez az egyezmény munkahelyeket teremt és gazdasági növekedést eredményez majd, anélkül, hogy bármilyen hátránnyal járna, vagy gyengítené a szabályozási környezetet. Ez hasonló érvelés, mint amit a TTIP és a CETA kapcsán hangoztatnak. Arra ugyanakkor a Bizottság nem adott magyarázatot, hogyha a szabályozás nem gyengül, és minden marad a régiben, akkor mitől fog nőni a kereskedelem volumene? És mire szolgál a szabályozásharmonizáció? Ha nem lesz könnyebb dolga a nagyvállalatoknak, akkor minek a befektetés-védelmi fejezet?

Ezeken kívül is akad még olyan kérdés, amire a Bizottság nem tudott érdemben válaszolni. Arra, hogy a TiSA-t miért teljes titoktartás veszi körül, népmesei választ adott, mely szerint a „tárgyalások nem nyilvánosan folynak, de nem is titokban.” Ez a nehezen értelmezhető dodonai fordulat ráadásul ellentmond a wikileaksen kiszivárgott szövegtervezet nyitóoldalán található megkötésnek, mely szerint: „Titkosítás feloldása: A TiSA hatálybalépése utáni ötödik évben, amennyiben az egyezmény nem lép hatályba, a tárgyalások befejeződése utáni ötödik évben”.

Ez, ha minden igaz, azt jelenti, hogy az egyezmény ratifikálása után 5 évig még nem  nyilvános. Érdekes kérdéseket vet fel, hogy fog egy parlamenti képviselő úgy szavazni az egyezményről, hogy azt, mivel titkos, nem ismeri. Bár a lisszaboni szerződés lefordítás nélküli ratifikálásának bohózatba illő epizódja után a fenti dilemma leginkább az én naivitásomnak tudható be. Hogy mennyiben felel meg a demokratikus normáknak az, ha egy egyezmény úgy léphatályba, hogy közben titkos, azt szintén homály fedi.

Nem teljesen világos, hogy a TiSA valójában mit jelent, de az azért elgondolkodtató, hogy amikor 2012-ben, a WTO keretein kívül kezdetét vette a TiSA tárgyalássorozata, az Európai Bizottság még semmiféle tárgyalási mandátummal nem rendelkezett. Ez a legitimitási probléma úgy oldódott meg, hogy egy későbbi időpontban a 27 EU tagállam kereskedelmi minisztere mindenféle változtatás, vagy vita nélkül visszamenőlegesen beleegyezett a tárgyalások megkezdésébe, és mandátumot adott a folytatásra. Azt hagyjuk is, hogy az EU érvényes szabályai szerint minden ilyen egyezmény tárgyalása előtt köteles lenne a Bizottság az egész unióra kiterjedő hatásvizsgálatot lefolytatni, amire ebben az esetben a mai napig nem került sor. Csakhogy a kontextus világos legyen, mindez 2012-ben történt, akkor, amikor kormányunk éppen szabadságharcot folytatott az Unió ellen. Ennek a szabadságharcnak a keretében arra nem terjedt ki a figyelme, hogy az ilyen és ehhez hasonló mindenféle demokratikus kontroll nélkül tárgyalt ügyekben számon kérje a Bizottságot. Pedig a teljes szolgáltatási szektor nemzetközi liberalizálásáról szóló megállapodás, bármilyen mandátum vagy előzetes vizsgálat nélküli tárgyalása súlyosan sérti a magyar polgárok érdekeit. Sőt, az Európai Parlamentben a fideszes EP-képviselők is megszavazták azt a közös nyilatkozatot, ami ennek a tárgyalássorozatnak a támogatásáról szól, és nemmel szavaztak a zöld frakciónak a demokratikus kontrollt és a nemzeti szabályozások védelmét szolgáló határozati javaslatára.

Az egyezmény egyik elfogadhatatlannak tűnő pontja az, hogy a szokásos kereskedelmi tárgyalásokkal ellentétben nem kerül elfogadásra olyan lista, ami azokat a szektorokat sorolja fel, amiket liberalizálnának, hanem fordítva; a felek arról állapodnak meg, hogy milyen szektorokat nem szabályoznak. Ez azt jelenti, hogy kiterjed a szabadkereskedelem minden olyan területre, ami nincs taxatív módon felsorolva. Ezen kívül azt is tartalmazza az egyezmény, hogy ha egy a kereskedelem szabadságát korlátozó szabályt eltöröltek, vagy az életfeltételeket védő intézkedést visszavontak, azt többé nem lehet visszacsinálni.

Magyarul: a liberalizálás minimumává tennék a jelenlegi állapotot, és ezzel elvennék annak a lehetőségét, hogy a demokratikus választások során felhatalmazást kapott, más gazdaságpolitikai felfogást valló kormány, eltérő gazdaságpolitikát folytathasson. Mondjuk, hogy a kereskedelmi érdekek felé helyezzen közegészségügyi, vagy természetvédelmi érdekeket. A Bizottság válasza a fenti felvetésre az, hogy a különösen érzékeny szektorokat ki lehet a záradékokból hagyni. Az erre vonatkozó fejezet - amit az európai átláthatóság nagyobb dicsőségére kizárólag a wikileaksen kiszivárogtatva olvasható -, a következőt tartalmazza: „A belföldi szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések bármilyen változtatása, vagy módosítása, ami jelenleg nem áll összhangban az egyezmény feltételeivel (piaci hozzáférés, nemzeti bánásmód, a legnagyobb kedvezmény elve) az egyezményhez való még teljesebb alkalmazkodás irányába kell, hogy történjen, nem pedig azzal ellentétesen”.

Ez a záradék, amibe már a felek beleegyeztek, befagyasztaná a jelenlegi piaci hozzáférésre vonatkozó szabályokat, és azokat kivenné a demokratikus vita és döntéshozatal hatálya alól. Például, ha egy TiSA-t ratifikáló liberális kormány a vasúti közlekedést privatizálná, amennyiben a közeledési ágazat nincs külön záradékkal kivonva az egyezmény hatálya alól, akármilyen kormányváltás, vagy a népakarat bármilyen elsöprő erejű kifejeződése hatására próbálnák is meg újraállamosítani, nem tehetnék meg, csak hatalmas perek árán. Ez sem üres ijesztgetés, hiszen hasonló jellegű bilaterális egyezmények miatt Szlovákia és Lengyelország ellen is peres eljárás indult az egészségügy visszaállamosítása miatt. Itt újra azt látjuk, hasonlóan a TTIP-hoz és a CETA-hoz, hogy a nemzetközi kereskedem egyre radikálisabb liberalizálása veszélyezteti a jogállamot és a demokratikus döntéshozatalt.

A TiSA-nak másik elfogadhatatlan része, hogy az egyezmény egyik fő célja az adatvédelem felpuhítása. Ez azért is különösen fájó, mert az ACTA egyezménytervezetét, ami a TiSA-hoz hasonlóan az adatvédelem teljes lebontására irányult, tiltakozással és nyomásgyakorlással, leszavazta az Európai Parlament. A TiSA-ban ennek ellenére az ACTA-hoz hasonló passzusokat próbálnak érvényesíteni. Az egész azzal indult, hogy az USA kereskedelmi képviselője kijelentette, hogy az adatvédelmi szabályokat sok ország „túlzásba vitte”, ami gátolja a szolgáltatások szabad áramlását. Ezért az USA tárgyalási pozíciója szerint biztosítani kell a piaci hozzáférést az internetes kereskedelemben és be kell tiltani az „erőszakos lokalizálást”.

Ez utóbbi a lényeg. Vagyis be kell tiltani, hogy a cégek csak ott tárolhatták a kereskedelmi céllal gyűjtött személyes adatokat, ahol a gazdasági tevékenységüket végezték. Ez a jelenleg érvényes szabályozás az EU-ban. Tehát a 28 tagországon kívülre nem lehet átadni adatokat. Az EU-val ellentétben, az USA-ban nagyon gyenge adatvédelmi szabályozások vannak érvényben, ott a vállalatok bármilyen személyes kereskedelmi jellegű adatot átadhatnak, vagy eladhatnak harmadik félnek. A Bizottság álláspontja ezért hivatalosan az, hogy csak akkor járulnak hozzá, hogy az adatvédelem a TiSA része legyen, hogyha az USA szigorít adatvédelmi szabályain, amire azért jelentős összegben ne fogadjanak. Valószínűbb, hogy a TiSA az internetre is vonatkozni fog, és az adathalász és adatkereskedő cégek nyomására az erősebb európai adatvédelmi szabályok eltűnnek. Remélem, legalább ebben az esetben a Bizottság, vagy végső esetben a kormány fogja vétózni a TiSA-t.

Ami a fentieken kívül mind a három egyezménnyel gond (TiSA, TTIP, CETA), az az, hogy tőlük várják a globális növekedést beindítását, és a válság kezelését. Az egész világra kiterjedő egyezményhálózat: CETA, TTIP, TPP, TiSA, Orosz-EU, olyan szabályozatlan világot vetít elénk, ami ellentétes a demokráciával és a gazdasági egyensúlytalanságok növelésével jár. Ez újabb válságok kialakulásához fog vezetni.