„Elegem van ebből a »ki vagyok én, hogy megítéljem« hülyeségből. Csak Isten ítélkezhet az emberi lélek állapotáról. De puszta mellébeszélés azt állítani, hogy nem tudjuk és nem szabad megítélnünk az emberi viselkedést. A vonakodás az erkölcsi viselkedés megítélésétől a morális relativizmus és szubjektivizmus elkerülhetetlen következménye, ami erodálta a bizalmat az objektív morális igazság meghatározásának képességében, amin az alapos ítélkezés nyugszik.
Az ítélkezés alapvető eleme a tekintély gyakorlásának. Ha nincs bátorságod ítélkezni, akkor nem szabad elvállalnod hatalmi pozíciót. Nem ítélkezőnek lenni ma kordivat. Amikor tizenéves gyermekeimet arra intettem, hogy ne haverkodjanak ezzel és ezzel, a bevett válasz az volt, hogy »ó, apa, olyan ítélkező vagy!« Nem ítélkezni a kötelesség elkerülése, ami ma igencsak sújtja az egyházi hierarchiát is. Ez elhomályosítja Urunk üzenetét, zavart okoz a hívek körében, és aláássa a világiak erőfeszítéseit a napjaink perverziói elleni harcban.
Az ítélkezés hiánya vagy a nem megfelelő ítélkezés a pederasztia-botrányban oda vezetett, hogy egy viszonylag kis számú, gonosztevő pap deviáns viselkedéséből nemzetközi botrány lett, ami megvetés tárgyává süllyesztette a pápaságot és évtizedekre megbénította az egyházat. (…)