„De hogy ne kerüljem meg a felvetés másik felét: a lengyel kapcsolatok, különösen a miniszterelnöki látogatást kísérő kommentárokkal, némi aggodalomra adnak okot. Meggyőződésem viszont, hogy minderre egyre inkább rányomja a bélyegét, hogy Lengyelország egy választási kampány kellős közepén van, Komorowski elnök újraválasztásának igenis komoly tétje van. Ebben a helyzetben nehéz eldönteni, hogy Orbán Viktor és a Fidesz irányában tartós elhidegülésről, tényleges kiábrándulásról vagy pedig egy durcás szerető átmeneti féltékenységéről van-e szó.
Mire lennének féltékenyek?
A magyar–lengyel viszonynak komoly érzelmi vetületei vannak, ezért a Vlagyimir Putyinnal ápolt kapcsolat belülről érinti a lengyel politikát: lehetetlen bármilyen Moszkvával megkötött megállapodást racionális gazdasági indokokra hivatkozva elfogadtatni. De azt gondolom, hogy a választások után fog kiderülni, mi történik valójában, ezért fontos, hogy a magyar külpolitika e tekintetben megőrizze a józanságát. A Varsóban hallott hangok már a miniszterelnöki látogatás előtt is érzékelhetők voltak, Orbán Viktor mégis hitet tett a kapcsolatok fontossága mellett, amelyeknek új lendületet adhatna, ha a visegrádi országok egységesen és hangsúlyosan lépnének fel az ukrán ügyben. (...)