A törésvonalak immár a külső falon is megjelentek

„A jobboldali leírás szerint míg a baloldalt csak a materiális ígéretek terelik egybe és az Orbán-fóbia tartja össze, a jobboldali integráció lelki tartalmú és pozitív. Hiszünk egy ideában, a polgári Magyarországban, a nemzetben, a közösségünk sikerében. Nem csak racionális okok miatt van egymáshoz közünk. Ennek most vége?

Hogy vége, azt nem mondanám, de a törésvonalak immár a külső falon is megjelentek.

A tábor belső tagoltsága abban nyilvánult meg, hogy a »puhák«, az »öregek« a perifériára szorultak?

Nem. Inkább abban, hogy míg korábban a Fideszben nem fúrták egymást a politikusok, némelyek ezt ma előszeretettel megteszik. Személyes ambíciótól hajtva minden eszközt, így a média nyilvánosságát is felhasználva. A bajtársiasság háttérbe szorult és ez elszomorít. A közös ügyről, a polgári Magyarországról kevesebbet beszélünk, és annak szellemében kevesebbet is cselekszünk. Ebben szerepe lehet a válság okozta kényszereknek, és annak is, hogy az ellenfél nagyon legyengült és alig látszik. Az új helyzet előnye, hogy már senki sem hiszi, hogy a jobboldal kaszárnyában éli az életét és mindenki vezényszóra emeli a lábát, ellenben a belső feszültségek miatt magyarázkodnunk kell.

A tábor szétesése tendenciaszerű és megállíthatatlan?

Minden megállítható, ami embereken műlik. Ez pedig rajtunk múlik. Elsősorban azon, hogy vezető politikusaink a közösségépítés pozitív hatásaiban hisznek, vagy az egyéni karrier építésében. 

A polgári Magyarországhoz ma vagyunk közelebb, vagy 2002-ben voltunk, a választások elveszítése előtt?

Szervezetileg közelebb lehetünk, hiszen nagyon sok mindent megvalósítottunk, sok célt elértünk, de lelkileg bizonyosan távolodtunk tőle.”