Az agitátor jobban tudja…

„Régi berögzült szokás ez már, a létbizonytalanságban tartott munkástömegeket agitátorok osszák ki a helyes munkamorálról, életről, gondolkodásról. Ez az okoskodás azonban mindig csak azoknak jutott ki, akik képtelenek voltak elmenekülni előle. Voltak ezzel szemben érinthetetlen munkakörök, munkahelyek, ahol bármit meg lehetett tenni. Ilyen volt a MÁV, ahol többen főztek kávét, és többen jelentettek a másikról, mint ahányan jegyet kezeltek, meg mozdonyt vezettek. És volt még aztán számtalan hivatal, meg ügyosztály, ahol az érinthetetlen bürokrácia úgy élte zavartalan életét, mint a tokaji pincék mélyén a nemes penész.

Viszont, ha már így 2015-ben szóba kerül a nyitva tartás kérdése, és a kizsákmányolt, elbocsátásokkal fenyegetett munkásosztály kérdése, akkor azért megjegyeznénk valamit. Hogy lehet, hogy a szegény, ténylegesen hasznos, esetenként termelő munkát végző dolgozók tömegének külön szabadságot kell kivenniük, ha el akarnak intézni valami hivatalos ügyet. Hogyan lehetséges az, hogy az állampolgárért dolgozó intézmények és hivatalok nincsenek nyitva hétvégén, amikor mindenki ráér. Hát ha csirkefarhátat lehet venni szombaton, akkor személyigazolványt is lehessen csináltatni, a hétszázát neki. Furcsa az a gondolkodás, hogy azok, aki heti nyolc órában dolgoznak, vagy dolgoztak, zúgolódnak a zárvatartás miatt, miközben eszükbe sem jut, hogy dolgozhatnának akár ők is hétvégenként, és akkor mindjárt más lenne a helyzet.”