Magyarországnak nincs szüksége riogatásra

„Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Úr!

2015. február 20-án az Országgyűlés politikai vitát tart »Magyarországnak nincs szüksége megélhetési bevándorlókra« címmel.

Hetek óta folyik a nagy figyelmet kapott vita, melyben a bevándorlás, a menekültügy, az európai uniós tagságával összefüggő migrációs folyamatok összekeverednek. Mi, bevándorlókkal és menekülőkkel foglalkozó civil szervezetek arra kérjük, hogy a téma súlyának és összetettségének kijáró felelősséggel vegyen részt a parlamenti vitában. Ehhez próbálunk segíteni Önnek azzal, hogy felhívjuk figyelmét néhány méltatlanul homályban hagyott tényre és körülményre.

Magyarországnak nincs szüksége riogatásra.

A vitanap címe azt a hamis látszatot kelti, mintha kifejezetten Magyarországra irányulna, és hazánkat különösen sújtaná a »megélhetési bevándorlás«. »Megélhetési bevándorlókról« nincsen értelme beszélni, mert a bevándorló természetesen elsősorban megélhetési céllal változtat országot. A »megélhetés« természetes, méltányolható emberi törekvés.

Mindazonáltal meg kell különböztetni a bevándorlás és a menekültügy kérdését. Gazdasági bevándorló az, aki munkavállalási, vállalkozási, oktatási céllal érkezik Magyarországra. Ők az a 140 000 külföldi ember, akik már most is velünk élnek. Többségük a szomszédos országokból érkezett magyar. Azok, akiket a kormány most »megélhetési bevándorlóknak« nevez, valójában menedékkérők.

A menedékjog az Alaptörvény és az Európai Unió Alapjogi Chartája által is védett alapjog. Mindenkinek joga van védelemhez Magyarországon, akinek sem származási országa, sem más ország nem nyújt védelmet, és akit hazájában vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti országban faji, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vallási, illetve politikai meggyőződése miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelme megalapozott. Védelemre jogosult az is, akit származási országában kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód fenyeget, vagy aki polgárháborúból, vagy nemzetközi konfliktus elől menekül olyan esetben, amikor otthonmaradása közvetlen veszélynek tenné ki. Senki nem utasítható ki olyan országba, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá.

Menedékkérőkre általánosságban alkalmazni a negatív »megélhetési« címkét teljességgel méltánytalan, hiszen túlnyomó többségük valóban rettenetesen nehéz élethelyzete miatt kényszerül hazáját elhagyni. Ez még akkor is igaz, ha nem minden menedékkérőből lesz elismert menekült, és a menekültügyi eljárás során aztán bebizonyosodik, hogy nem jogosult védelemre, mert hazájában nem üldözik. Az ilyen nehéz sorsú, földönfutóvá lett személyeknek, családoknak a megbélyegzése, bűnbakká tétele önmagában igazságtalan, embertelen és társadalmilag káros, illetve erősíti a külföldiekkel szembeni ellenérzést.

A bevándorlás a magyar gazdaság és a társadalom számára hasznos. E nélkül nem lehetnének ma segítségünkre ukrán vagy erdélyi orvosok, német vállalkozók, nem lehetnénk büszkék vietnami származású magyar sakkvilágbajnokunkra, nem élvezhetnénk a világkonyha örömeit és nem működhetnének sikerrel a koreai vagy indiai multinacionális vállalatok sem Magyarországon. A már most is szigorú magyar bevándorlási szabályok miatt csak az jöhet, akinek van bőven pénze, bizonyítottan van hol laknia és van egészségbiztosítása. Így nem csoda, hogy a velünk élő bevándorlók nagyobb arányban dolgoznak, mint a magyarok. Az Európán kívülről érkezett bevándorlók között a diplomások aránya kétszer akkora, mint a magyarok között. Sokan vállalkozók, akik magyar állampolgároknak adnak munkát, sok magyar egyetemet pedig már most is csak a sok évig itt tanuló külföldi diákok tartanak el.

Magyarországot egyáltalán nem »fenyegeti«, hogy kulturálisan eltérő bevándorlók jelentős számban jelennének meg itt. A lakosság kevesebb mint 2 %-át kitevő, 140.000 bevándorló háromnegyede valamely európai országból érkezett: román, német, szlovák, ukrán állampolgár. Jelentős részük szorosan kötődik Magyarországhoz származása, anyanyelve, családja miatt. A legtöbb nem európai bevándorló a Távol-Keletről érkezett, az ő gyermekeik is többnyire már anyanyelvükként beszélik a magyart. Ilyen ütemű bevándorlás mellett évszázadoknak (!) kellene eltelnie ahhoz, hogy Magyarországon számottevő olyan bevándorló közösség éljen, amely szokásaiban, vallásában, stb. jelentősen különbözik az egyébként önmagában is sokszínű magyarságtól.

A bevándorláspolitikáról lehet és kell is szakmai vitát folytatni. A menekültügyről is lehet szakmai vitát folytatni, bár itt az uniós, nemzetközi és alkotmányos kötelezettségek kereteket szabnak. A menekültügyben az Európai Unió a közös európai minimumot szabja meg – aligha akarhat hazánk a másik 27 országban elfogadottnál is megszorítóbb lenni. A kormányzati kommunikáció mindeddig minden szakmaiságot nélkülözött, valójában csak a bűnbakképzést, a figyelem elterelését és a Jobbik szavazóinak megnyerését szolgálta. A hazai migrációs és menekültügyi szakértők nyitottak bármilyen szakmai vitára, amennyiben az tényeken és szakmai érveken alapul. (…)

Magyarországnak nincs szüksége az alapvető emberi jogok csorbítására.

A jelenlegi menekültügyi eljárás szabályozás nem szorul alapvető, nagymértékű változtatásra az uniós jogharmonizációs kötelezettségek átültetésén túl. Azt is sokat hallani, hogy túl hosszú ideig tart a menekültügyi eljárás. Ezzel szemben a magyar menekültügyi eljárás már így is az egyik leggyorsabb Európában, az eljárások tipikusan 3-6 hónap alatt jogerősen lezárulnak. Azoknak az esetében, akik néhány napon belül továbbutaznak, az eljárást megszüntető végzés gyakorlatilag azonnal megszületik. Azt megállapítani, hogy egy menedékkérő tényleg jogosult-e a védelemre (azaz menekült-e) egy összetett, szakértelmet igénylő folyamat, ez ránézésre nem megállapítható. Meg kell hallgatni a kérelmező történetét, meg kell vizsgálni a bizonyítékokat és a helyzetet a származási országban. Van, amikor orvosi szakvélemény is kell, hogy a kérelmező testi sérüléseit, az esetleges kínzások nyomait dokumentálva, alátámassza a kérelmező személyes történetét. Így a menekültügyi eljárást nem lehet néhány nap alatt lefolytatni, a magyar eljárás így tovább aligha gyorsítható a hatékony jogorvoslathoz való jog kiüresítése nélkül. Ez egyértelműen sértené az Emberi Jogok Európai Egyezményét, így a borítékolható strasbourgi bírósági elmarasztaló döntések miatt immár a magyar adófizetők pénzéből kell majd a kártérítéseket kifizetni.

A kormányfő által felvetett ötlet, mely szerint »az ellátásukat megkeresendő« dolgozniuk kell az őrizetbe vett személyeknek, a magyar történelem legsötétebb, munkatáborokkal sújtott időszakát idézi.

A menedékkérők jogainak továbbkurtítása a nyílt beismerése lenne annak, hogy országunk nem biztosítja az Alaptörvényben és a Genfi Egyezményben garantált emberi jogokat, nem nyújt valódi védelmet a menedéket keresőknek. (…)

Magyarországnak az európai és jogállami értékek megőrzésére és hatékony eljárásokra van szüksége a migrációs és a menekültügyi politika terén is.

1. A menekültügy alapvetően uniós kérdés, Magyarországnak nem egyedül kell a megoldást megtalálnia. Ezért az európai uniós együttműködés során Magyarország:

a. Lépjen fel, hogy az uniós fejlesztési politika végre komolyan tegyen annak érdekében, hogy Koszovó élhető hellyé váljon. A menekülési okok felszámolása lehet az egyetlen tartós megoldás.

b. Kérjen az EU-tól jelentős pénzügyi és szakmai segítséget a szerb-magyar határon jelentkező komplex helyzet kezelésére, mivel ez a határszakasz a harmadik legfontosabb belépési pont az EU-ba, és itt sokszorosára nőtt a menedékkérők száma. Példa lehet a már 2014-ben is Magyarországnak folyósított uniós sürgősségi támogatás.

c. Az EU-val együtt lépjen fel annak érdekében, hogy Szerbia hatékonyan működjön közre a nemzetközi védelemre és egyéb jogcímű tartózkodásra nem jogosult koszovói állampolgárok visszaküldésében, visszafogadásában. A visszatérés során a visszatérőknek biztosítani kell a személyes biztonságát és az emberi méltóságuk tiszteletben tartását, valamint a sérülékeny csoportok tagjainak jogait, így különösen a gyermekeknek a mindenek felett álló érdekének a figyelembe vételét. Meg kell győződni arról, hogy megfelelő intézkedések történnek-e a visszatérés tartósságának elősegítésére.

2. A jelenlegi magyar idegenrendészeti és menekültügyi szabályozás nem szorul nagyívű változtatásra az uniós jogharmonizációs kötelezettségeken túl. A garanciák csökkentése helyett a létező struktúrák megerősítésére és fejlesztésére van szükség a tartós megoldásokhoz. Ezért Magyarország:

a. Biztosítsa a menedékkérők jogát a területhez való hozzáféréshez, tartsa nyitva a határait, és tartsa tiszteletben a nemzetközi, uniós és hazai jogszabályokban vállalt kötelezettségeit.

b. Szükség van a menedékkérők elhelyezését szolgáló intézményrendszer szerkezeti reformjára mind az infrastruktúra, mind pedig az elérhető szolgáltatások tekintetében, annak érdekében, hogy a befogadási körülményekkel szemben támasztott jogi és szakmai elvárások maradéktalanul teljesüljenek. Különösen sürgetőnek tartjuk ezen reformok végrehajtását a menekültügyi őrizet végrehajtására szolgáló intézményekben.

c. Kerülni kell a menedékkérők őrizetét. Ez csak kivételesen indokolt esetben alkalmazható a lehető legrövidebb ideig, valóban hatékony bírósági felülvizsgálat mellett.

d. Biztosítani kell a hatékony idegenrendészeti és menekültügyi eljárásokhoz a megfelelő erőforrásokat a rendőrség, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és a bíróságok számára.

e. Növelni kell a bíróságok kapacitását az elhúzódó eljárások megelőzése, valamint a menedékkérőket, külföldieket megillető garanciák valódi érvényesülése érdekében. Több bírói státuszra és szakmai képzésekre van szükség.

f. A források felhasználását és annak hatékonyságát viszont a mostaninál jóval szigorúbban monitorozni kell, valamint törekedni kell a strukturális fejlesztésre a »tűzoltáson« túl. (Például épüljön ki bővebb kapacitás a déli határon, jövőbeli hasonló helyzetekre felkészülve).

g. Azonnal növelni kell a rendőrségi előállítások során az elhelyezési kapacitást a szerb határon, a jelenlegi embertelen állapotok megszüntetése végett.

3. Sokkal intenzívebb együttműködésre és szakmai párbeszédre van szükség, a bevándorlás különböző aspektusaival foglalkozó szakemberek, civil szervezetek és a különféle kormányzati szereplők között a valós helyzet felméréséhez, a megoldások megtalálásához és azok végrehajtásához.

Magyar Helsinki Bizottság

Artemisszió Alapítvány

MigSzol

Menedék Migránsokat Segítő Egyesület

Cordelia Alapítvány

Terre des Hommes”