Őspatkány terjeszt kórt – A Jobbik-botrány margójára

„Barátaim felhívták figyelmemet rá, hogy Vona Gábor »A rabbi botrány margójára« címmel írt Facebook bejegyzést, amelyben afölött lamentál, hogy a zsidózó, cigányozó, politikustársainak ügyeivel kapcsolatban kellett magyarázkodniuk. Szerinte »vannak ennél fontosabb témák«, de azért most mégis reagál erre, ugyanis »a felszínre került legalább, hogy vannak kibeszéletlen ellentétek magyarok és zsidók között«. Ezért egy – idézem – »higgadt vita« keretében szeretné »kibeszélni az ellenérzéseket«.

Ahogy bejegyzését olvasgattam, egyre inkább csak megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy nemcsak nyíltan cigányozó és zsidózó politikusainak, hanem magának a pártelnöknek is hasznára lenne egy továbbképzés, bizonyos alapismeretek elsajátítása érdekében. Nagyon sajnálom, hogy nem éltek meghívásommal! Ha ugyanis valóban gyűlölettől megtisztított néppárttá szeretnék tenné a Jobbikot, akkor ahhoz nem elég egy pár Facebook bejegyzést törölni, ahhoz komoly rendet kellene rakni a fejekben, az pártelnök és követői fejében. Értem, hogy, ahogy az ő köreikben szokás aposztrofálni, engem, minket, egy krisztusgyilkost félelmetes dolog személyesen meghallgatni. De azért mégis kár, hogy megijedtek! Mindannyiuk hasznára és okulására válhatott volna a találkozó.

Ha már azonban így alakult, arra gondoltam érdemes bejegyzését tanulsággá formálni:

- »A rabbi botrány margójára« kifejezést bár egyszerűen csak nem értem, egy dologban biztos vagyok: itt már megint valami fatális félreértés áldozata a pártelnök, vagy pedig az erkölcsi érzék komoly zavarairól kell beszélnünk. Ha számtalan jobbikhoz köthető politikus az emberi méltóság alapeszméjét nem tartja tiszteletben, krisztusgyilkosozik, majd pedig egy köztiszteletben álló rabbi emlékét gyalázza, akkor az nem »rabbi-botrány«, hanem »jobbik-botrány«. Ráadásul egy olyan botrány, amelyért a párt elnöke a bagatelizálás legkisebb gesztusa esetén is személyesen felel, és így a botránynak nem a margójával kellene foglalkoznia, hanem a főszöveggel magával.

- A pártelnök azt írja, hogy »ez az esemény is csak arra világított rá, a magyar társadalom és a zsidó közösség között vannak kibeszéletlen és zsigeri ellenérzések.« Azt hiszem, nem először, a pártelnök furcsa karrierje során, félreért valamit. Ilyen kölcsönös ellentét nem létezik. Jómagam például soha nem bélyegeztem meg előítéletekkel sem magyarokat, sem másokat származásuk vagy vallási hovatartozásuk alapján. Különös tekintettel arra a tényre, hogy közel 100.000 hazai zsidó honfitársamhoz hasonlóan magamat is magyarnak tekintem. Furcsa is lenne ha ilyen ellentétekről beszélnénk! És szerencsére a magyar lakosság nagyobbik, jószándékú felében sincsen, a pártelnök pártjának politikusaival ellentétben, kibeszéletlen és zsigeri ellenszenv a zsidók iránt.

- Nem. Itt nem magyar-zsidó ellentétről van szó. Egyszerűen antiszemiták és zsidók (illetve a jó szándékú többség) ellentétéről. Vannak az antiszemiták, akik például engem, vagy 2 éves fiamat eredendően bűnösnek tekintenek. És vagyunk mi zsidók, illetve a jó szándékú többségi társadalom, akik a felvetés bornírtságán, korlátolt, provinciális bunkóságán néha röhögcsélünk, néha pedig, szomorúan kell mondjam; öklendezünk.

Amúgy, jó esetben, a klinikum területén kívül, a nyilvánosságban pszichiátriai kényszerképződményekkel nem szoktunk foglalkozni, és így a Jobbik politikusainak és ideológusainak frusztrációi sem lennének szóra érdemesek. Azonban, mint azt a pártelnök is tudja (bár pártjában ezt többen hajlamosak néha kétségbe vonni), mi az elmúlt 3500 évben már megtapasztaltuk, hogy az ilyen kényszerképződmények sok millió ártatlan ember halálát is okozhatják.

Persze senki ne értsen félre! Én személy szerint ámulattal figyelem azt az azt obskurus, amúgy számomra ismeretlen gyermekded egyvágányúságot, amely tényeken, történelmen, a külvilág realitásán átgázolva kísérel meg embereket megtéveszteni. Mindennek ellenére azt gondolom, ha a pártelnök tényleg változtatni akar, akkor beláthatja, hogy itt inkább az ismerethiányok pótlására és a homály oszlatására van szükség, mint vitára.

- A pártelnök ezt is írja: »A hazai zsidóságnak fel kell hagynia azzal, hogy magára folyton csak áldozatként tekint, és 70 évvel a második világháború után még mindig bűnösnek bélyegez egy egész nemzetet.« Vona Gábor megint csúsztat és torzít, vagy fatálisan félreért! Én például nem tartok bűnösnek egy egész nemzetet, közösségem tagjai között, családtagjaim, zsidó barátaim között senkit sem ismerek, aki az egész magyar nemzetet bűnösként ítélné meg. Megértem, hogy a Jobbik és annak elnöke nemzetekre, népekre, közösségekre tekintve csakis generalizáló módon tud gondolni és így például a párt politikusai és az általa aktívan szponzorált neonáci weboldal cigánybűnözésről, zsidóbűnözésrő stb. beszél. De értsék meg! Ezzel csak a Jobbik vannak így. Józan gondolkodású emberek nem szokták egy-egy ember viselkedését egy egész közösség megítélésére vetíteni.

Mindezt összefoglalva hadd ismételjem meg meghívásomat. A Jobbik elnöke talán olvassa ezt a bejegyzésemet. Kérem őt: Higgye el, nagyon felszabadító és megtisztító élmény lenne neki is, csakúgy mint párttársainak, ha egy rabbitól hallhatnák, mi is az, amiről – közvetlen személyes ismeretség nélkül – olyan sziklaszilárd meggyőződéseket szoktak hangoztatni.

Vona Gábor szerint »a pálinkázás képmutatás«. Nem ragaszkodom a kóser szilvához. Csak megfigyeltem, hogy amikor meggyőződéses antiszemiták beszélgetni szoktak velem, akkor kínosan feszültekké válnak. Gondoltam, a pálinka tudná kicsit oldani a Jobbik antiszemita politikusainak frusztrált gátlásait.

Ja és ha már itt tartunk, végezetül hadd idézzek egy pár sort József Attilától – akinek, mint tudjuk, munkásságát csakúgy hajlamosak elfelejteni a jobbikos képviselők, mint sajt antiszemita kijelentéseiket. 1937-ben költött szép sorok ezek. Kár, nagyon kár ha kihagy az emlékezetünk. Ha elfelejtjük őket:

»Ős patkány terjeszt kórt…

…

S mert a nemzetekből a szellem

nem facsar nedves jogokat,

hát uj gyalázat egymás ellen

serkenti föl a fajokat.

Az elnyomás csapatban károg,

élő szívre mint dögre száll -

s a földgolyón nyomor szivárog,

mint hülyék orcáján a nyál.«”