„Polgári vallás”?

„Valószínűleg azért, de ez csak feltételezés, mert a liberalizmus egész egyszerűen nem tud mit kezdeni a keresztyénség emberképével, vagyis az általános és egyetemes emberi elesettség gondolatával. A liberalizmus nem tud mit kezdeni a rossz jelenségével, még akkor sem, ha az amúgy mindennapi, egyetemes és időtlen tapasztalat. Másrészt azért Nussbaum mégis csak érzékeli, hogy a liberalizmus emberképe egész egyszerűen ellentmond a mindennapos tapasztalatnak, s ezért ezt a féloldalas antropológiát meg kell haladni.

Logikusnak tűnik, hogy gondolatvezetéséből egyszerre csak előbukkan a »polgári vallás« (civil religion) egyébként régóta ismert eszméje. Vagyis, ahogyan én értem a polgári vallás mögötti igényt, ismételten felvetődik a végső autoritás egyidejű hiányának és szükségességének a kérdése. S ez már tipikusan a felvilágosodás problematikája, amely az elé a dilemma elé került, hogy ha nincs Isten, akkor vajon miféle végső instancia, végső hivatkozási alap ad majd legitimitást. S ha jól értem, Nussbaum arra következtetésre jut, hogy a felvilágosodás észbe vetett hite csődöt mondott, s ezért szükség van, ha nem is teljes felülbírálatára, de kiegészítésére mindenképp. Ez lenne szerinte a szeretettel beoltott »polgári vallás« régi-új ideája.

Isten »megszűnt« ugyan, s az istengondolatra nem lehet már társadalmat alapozni, ám racionálisan belátható, hogy azért valamit kellene a helyébe tenni, amely valamiféle belső közösségi koherenciát teremt. Nussbaum tehát egyetért a »polgári vallás« régóta ismert ideájával, ám világossá teszi, hogy szerinte ez a puszta racionalitáson alapuló »vallás« mégsem bír megvalósulni, mert nem számol az ember érzelmi világával. Ezért a tisztán racionalitáson alapuló belátást ki kell egészíteni a szeretet motivációjával, s a ráció és érzelem ezen új kombinációja lehetne az alapja a »polgári vallásnak«. 

Csakhogy a polgári vallás hívei pont azt nem értették meg sohasem, így Nussbaum sem, hogy mi az, hogy vallás. Ők úgy gondolják, vallást lehet kreálni, ez csak elhatározás, hogy ne mondjam, politikai döntés kérdése. Holott a vallási tapasztalat lényege pont az, hogy azt az ember nem saját kezdeményezéseként éli át. Ha megszűnik Isten, mint alany, akkor a vallást valóban csak kreálni lehet, ami nyilvánvalóan önellentmondás. De erről nem is érdemes többet beszélni, hiszen itt nyilvánvaló áthidalhatatlanságok vannak.

Mindenesetre üdvözlöm Nussbaum könyvét, amely számomra jelzésértékű elmozdulás a liberális gondolkodáson belül, s egyúttal üzenet arról is, hogy a ma sokszor véglegesnek és megdönthetetlennek hitt liberális teóriák emberről és világról messze nem állnak olyan stabilan a lábukon.”