Pokolba a háborús pszichózissal!

„A Putyin-látogatás még inkább megmutatta, milyen könnyen-lazán csúsznak bele az emberek ebbe a háborús pszichózisba. Itt, Magyarországon. Akartam már írni erről korábban is, hisz mindig meghökkenek, milyen parázs viták alakulnak ki a keletukrán posztjaim alatt. Nyilván nem a kommentelőimet, azaz benneteket akarlak piszkálni, ez csak példa volt. Ugyanígy, sőt pláne hivatkozhatok a sajtó egészére, a mikroblogszférára és bármire.

Az van, hogy mindenki – a mindenkit ne szó szerint, inkább képletesen értsétek – drukkerként viselkedik, mindenki azt hiszi, hogy ezt a háborút meg lehet nyerni. A többségnek pedig – ez a tapasztalatom, azon források alapján, melyekből hírt és kommentárt fogyasztok – meggyőződése, hogy Vlagyimir Illiberálovics Putyint és az oroszokat meg kell zabolázni, alázni, semmisíteni, le kell győzni, el kell törölni a föld színéről. De ha már ide jutottunk, pusztuljon vele együtt nyálas ölebe, undorító pincsikutyája, Viktor Győzovics Orbán is.

Mi lenne itt akkor – pszichózisilag –, ha ténylegesen, mélyen és nyakig benne lennénk egy konfliktusban? Bele se merek gondolni. Sose szeretném kipróbálni.

Az a rossz hírem van eközben, hogy ezt a gyalázatos, mocskos, undorító és kilátástalan háborút nem lehet megnyerni. Rövid- vagy középtávon semmiképp, és ha hosszú távon óhajtanánk próbálkozni, abba belegebedünk. Bárkik is vagyunk, bárhol is állunk.

Az utóbbi hetek eseményei kapcsán azt akarom gondolni, hogy Angela Merkel német kancellár ezt ismerte fel. Mert lehet ugyan ábrándozni az orosz medve haláláról, de nincs értelme. Az a helyzet, hogy – mint Merkel is mondta és mint a magyar miniszterelnök is ismételgeti utána – Oroszország nélkül nincs Európa, semmilyen tekintetben. Sem gazdaságilag, sem politikailag, sem pedig biztonságilag. Erről pár hónapja írtam már. Most 60 rubel a dollár.

További rossz hírem: Vlagyimir Illiberálovicstól egy darabig nem szabadul meg Oroszország. Nem lenne rossz, de nem fog. Az a baj, hogy a nagyobbik része – a választópolgárok többségére gondolok – nem szeretne megszabadulni tőle. Vlagyimir Illiberálovics nem jó arc, eszem ágában sincs kedvelni őt, de az, hogy ő van és lesz, nem öröm, hanem tény. Egy nagyon markáns tény. Számolni kell vele, az országával, és nem kinyírni kell – nem megy –, hanem domesztikálni. Korántsem biztos, hogy sikerülni fog, de muszáj megpróbálni. Merkel-módra.”