Az ellenzék nem lehet hazátlan

„Egy emberséges és fejlődőképes ország – ez csak számunkra olyan elképzelhetetlen. Mintha mindenki beletörődött volna, hogy nincs mit tenni, túl sok a nehezék a lábunkon, soha nem fogunk repülni. Mintha Magyarországon a nemzeti ambíciók beteljesülését nem az imponáló tanári és ápolónői fizetések meg a prosperitás egyre javuló mérőszámai jelentenék, hanem az Orbán-mutatók: azaz, mennyi a kormány által kreált új ellenség, meg az üldözött, tönkretett egyének, szakmák, vállalatok száma. Na, igen, ez tetszik annyira a békemeneteseknek is. Ők azért nélkülöznek boldogan és szenvedik el maguk is a rendszer különféle csapásait, hogy másokat tönkretéve, esetleg pár amerikait kitiltva lássanak.

A Fidesz mindannak az antitézise, amiért érdemes és jó liberális demokráciában élni: az ő illiberális mocsarukban nincs egy gramm esély, egy mákszemnyi jövő sem. A rezsim azonban valószínűleg csak az utcáról, az utca nyomása révén dönthető meg. Ezért 2018-as politikusi karriertervekkel a fejében senki ne szervezzen tüntetést 2015-ben, mert az inkább szabotázs, mint hatékony rendszerellenes akció. Máris folyamatosan csökken a tüntetni hajlandók száma. Nem kötelező tüntetésszervezőnek lenni, és szónokolni sem kötelező, de aki vállalja, annak tudnia kell, mi a tét: az ország. Szép, hogy mindenki jogokról, tisztességes alkotmányról meg újraírt választási rendszerről beszél, elvégre e nélkül valóban csak a dzsungelben van élet. De kitől követelik ezt? Azoktól, akik elvették? Odaadni nem kellett volna! Viszont a tévé előtt ülve, a presszóban limonádét szürcsölve a visszaszerzésük sem fog sikerülni.”