„5. A futball nem csak sport!
Aki látott már egy szép esernyőcselt, furfangosan becsavart szögletrúgást vagy akár csak egy parázs veszekedést a bíróval, az pontosan tudja, hogy a futball nemcsak sport, hanem balett, cirkusz és háború egyben (persze csak szimbolikus értelemben!). Egy nemzet kötelessége, hogy legjobbjainak biztosítsa a lehetőséget arra, hogy kibontakoztassák tehetségüket. Ami a költőnek a toll, a festőnek az ecset, az a futballistának a stadion. Ezek a sportolók, akik az emberi teljesítőképesség határán teszik a dolgukat nap mint nap, nem egyszerűen sztárok, akik a nemzetközi megmérettetések révén jó hírét keltik Magyarországnak szerte a világban, hanem fontos példaképek, akikre a kisgyerekek felnézhetnek. Létezik annál szebb mondat. hogy »Édesanyám, édesapám, ha felnövök, én bizony futballista leszek!«? Aligha. Illetve ennyi.
6. A stadion a nemzeti összetartás szimbóluma
Egyre inkább individualizálódó, az önös érdekeket előtérbe helyező világunkban ritkán adódik alkalom arra, hogy az emberek kifejezzék együvé tartozásukat. Hol máshol tehetnék ezt meg a legjobban, mint egy stadionban? Aki hallotta már, ahogy több tízezer torokból egyszerre zeng a »Ria, ria, Hungária« vagy a »Hajrá, magyarok«, esetleg maga is buzdította csapatát kipirult arccal, tudja, hogy ez az élmény semmilyen kórház-rekonstrukciós programmal nem pótolható. Egy stadion nem más, mint a nemzeti összetartozás kifejezésének terepe, ebből pedig nem lehet elég. Ennyi.”