„A hűvös őszben tetőző 2013-as évjárat inkább a borászok kezére játszott, mint ellenük dolgozott, hiszen jóval kevesebb volt a lusta, alkoholos és a még erre rádolgozó, sokszor zavaró maradékcukrot villantó száraz bor. A pH általánosan alacsony, ennek következtében feszesek, tisztábbak, egészségesek a borok. Egyúttal kihívás is kóstolni a 2013-as tételeket, személy szerint hosszú napokig sajgott a fogsorom, és ahogy hallom nem én voltam az egyetlen. Pedig az édesekig el sem jutottam.
A 2013-as évjárat farvízén állapítottam meg, hogy összességében kevés volt a vállalhatatlanul oxidált vagy éppen illós tétel. Ez egyrészt örömteli, másrészt közel sem jelenti, hogy elérkezett a rózsaszín köd ideje. Rengeteg bornál jön elő a furmint oxidációra való érzékenysége, lépten-nyomon becsusszan a reszelt alma. Itt kevesebb, ott egy kicsit több. Az ilyen borok eleve mínuszról indulnak az érlelésben.