Furmint Február szerintünk

„A hűvös őszben tetőző 2013-as évjárat inkább a borászok kezére játszott, mint ellenük dolgozott, hiszen jóval kevesebb volt a lusta, alkoholos és a még erre rádolgozó, sokszor zavaró maradékcukrot villantó száraz bor. A pH általánosan alacsony, ennek következtében feszesek, tisztábbak, egészségesek a borok. Egyúttal kihívás is kóstolni a 2013-as tételeket, személy szerint hosszú napokig sajgott a fogsorom, és ahogy hallom nem én voltam az egyetlen. Pedig az édesekig el sem jutottam.

A 2013-as évjárat farvízén állapítottam meg, hogy összességében kevés volt a vállalhatatlanul oxidált vagy éppen illós tétel. Ez egyrészt örömteli, másrészt közel sem jelenti, hogy elérkezett a rózsaszín köd ideje. Rengeteg bornál jön elő a furmint oxidációra való érzékenysége, lépten-nyomon becsusszan a reszelt alma. Itt kevesebb, ott egy kicsit több. Az ilyen borok eleve mínuszról indulnak az érlelésben.

Másrészt örömmel állapítottam meg, hogy az igen tré hordózás talán kezd a háttérbe szorulni, inkább nyúlnak a termelők a használt hordóhoz. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egyik-másik furmint fában jól megúsztatva. Több bort is kóstoltam, amelyeknél furcsán fedett, esetleg sajtosságba hajló illatjegyeket lehetett felismerni. Ezek vélhetően valamilyen vadélesztő nem kívánt hatására utalhatnak és bizonyosan nem terroir jegyek. A kiállított borok túlnyomó többségénél nehézkesen sikerül a fajta gyümölcskarakterét kidomborítani. A már említett reszelt almán túl igen sok furmint fátyolos, a primer jegyeket nedves gyapjúra és más furcsa dolgokra emlékeztető jegyek árnyalják. Ez lehet a furmint sajátja, de utalhat erjedési vagy más hibákra is.”