Jobb nem is belegondolni abba, hogyan gyűrűztek volna be a január 15-i események a hazai pénzügyi piacokra, ha a forintosítás nem történt volna meg.
„Egy átlagos, teljesítő jelzálogadós havi törlesztőrészlete a devizahiteles probléma rendezése előtt 78 ezer forint volt, ami az elszámolás és a fair bankrendszer szabályozás következtében 25-30 százalékkal, vagyis több mint 20 ezer forinttal csökken.
A forint árfolyamának leértékelődése azonban néhány nap alatt eltüntethette volna a törlesztési teher legalább felét; a svájci frankkal szemben történt több mint 20 százalékos gyengülés önmagában 13 ezer forinttal emelte volna vissza egy átlagos, teljesítő svájcifrank-adós törlesztőrészletét.
Másképp fogalmazva: a forintosítás miatt ennyit nyernek havonta az érintett háztartások, ha a frank felértékelődése tartós marad. Ráadásul, míg a forintosítás okozta nyereség (pontosabban az elmaradt árfolyamveszteség) ugyanolyan arányban érint minden adóst, az elszámolás és a tisztességes kamat visszaállítása különbözőképpen, a hitelszerződések eltérő karakterisztikái miatt. A teljesítő adósok közel egyharmadánál például egy, a január 15-ihez hasonló gyengülés nagyobb mértékben emeli a törlesztőrészletet, mint ahogy az utóbb említett két intézkedés csökkenti, vagyis a forintosítás nélkül összességében romlott volna jövedelmi helyzetük. (...)
Jobb nem is belegondolni abba, hogyan gyűrűztek volna be a január 15-i események a hazai pénzügyi piacokra, ha a forintosítás nem történt volna meg – elég, ha csak a 2009 eleji és a 2011 végi eseményekre utalunk vissza. Az árfolyam gyengülése minden bizonnyal nem állt volna meg ezen a szinten, és a devizapiaci sokk átterjedt volna a többi pénzügyi piacra is, vagyis
„A német feldolgozóipar zsugorodik, eközben a hozzá kapcsolódó magyar bővül – ez élesen mutatja, hogy a magyar konnektivitási stratégia működik” – mondja lapunknak az ír közgazdász, a Magyar Külügyi Intézet vendégkutatója. Kifizetődő közvetítő államnak lenni a Kelet és a Nyugat között? Milyen mozgástere lesz Magyarországnak a multipoláris világrendben? Interjúnk.
Megbecsülésre méltó, világszerte irigyelt regionális integráció részei lettünk, de van még mit elfoglalni. Brüsszelt, vagy legalább a méltó helyünket benne. Kohán Mátyás írása.
Nem lettünk még szegényebbek náluk, bármit is ír vagy sugall a balos sajtó. Nézzük, mi maradt ki az elemzésükből!
Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza kijelentette, „gyorsulhat a gazdasági növekedés”.
Márciusban ismét növekedett a vendégéjszakák száma Magyarország minden régiójában. A turizmust jellemzően az Európából érkező vendégek hajtották, de érdemben nőtt a belföldi vendégéjszakák száma is. Ezek a tendenciák hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez.
Matolcsy György után a kamarai elnöknél járt a gazdasági miniszter, aki szerint változhat a vállalkozások besorolása.
A volt miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori”.
Mint mondja, lemásolja a baloldal a két évvel ezelőtt sem működő kampányát, csak mást tolnak a kirakatba.
