Az állam, a nők és a szexuális bűnök

„A probléma felismerése annak a ténynek az elfogadásával kezdődik, hogy a szexuális bűncselekményeknek csak elenyésző hányada jut a rendőrség tudomására. A családon belüli erőszakoskodások szinte alig, a függelmi viszonyban lévők (tanár-diák, főnök-beosztott, orvos-beteg) közötti cselekmények is csak ritkán jutnak el nyomozásig. De nem sokkal jobb a helyzet az ismeretlenek által elkövetett, útonálló jellegű bűntetteknél sem. Ezért aztán az elrendelt nyomozásokon alapuló bűnözési statisztikák ennél a bűncselekmény-típusnál keveset érnek.

Ha ezt elfogadjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a titokban maradt nemi erőszak a sértettek számának folyamatos növekedésével és az elkövetők felelősségre vonásának elmaradásával jár. Ez tovább növeli annak lehetőségét, hogy a támadók újra és újra megkíséreljék, amit már egyszer büntetés nélkül megtehettek. Könnyű belátni: a társadalom érdeke az, hogy minden ilyen bűnt feljelentés és büntetés kövessen. A szexuális bűncselekmények esetében is érvényes az az általános tétel, hogy nem a törvényben szereplő büntetési tétel mértéke játszik döntő szerepet az adott bűncselekmény-típus visszaszorításában, hanem az, ha nagy a lebukás kockázata, vagyis ha a bűn nem marad büntetés nélkül.

Ahhoz, hogy a rendőrségi eljárások száma közelítsen a ténylegesen elkövetett bűnesetek számához, fel kell tárni, miért nem fordulnak hivatalos szervekhez a sértettek. A magas látencia részben szociológiai okokkal, részben az állami szervek tevékenységével magyarázható.

A szociológiai okok között a legnehezebb azt a családi, társadalmi közeget megváltoztatni, amelyben a gyermekek felnőnek. Aki felmenőitől is azt látta, hogy a feleségnek el kell tűrnie a férj durvaságait, az valószínűleg nehezen érti meg, hogy más ember teste és méltósága sérthetetlen és a nőt családon belül is a lehető legnagyobb fokú önrendelkezési jog illeti meg. Ebben a körben az államnak az volna a szerepe, hogy modern közoktatási intézmények közvetítésével nagy hangsúlyt fordítson a felvilágosításra és nyújtson hathatós segítséget a családon belüli erőszak áldozatainak. A fiataloknak tudniuk kell, hogy amit esetleg otthon láttak, az nem a kultúra része, még csak nem is megtűrt társadalmi jelenség, hanem bűnözés.”